A Gyurcsány Ferenccel és szakértői csapatával való tanácskozásunk bebizonyította, hogy ma Magyarországon van létjogosultsága a pártok közti párbeszédnek. Számos olyan, a középosztályt kiemelten érintő konkrét szakpolitikai kérdésben sikerült a kormányfő elvi egyetértését kicsikarnunk, melyekre korábban kitérő válaszokat kaptunk. Most a Magyar Demokrata Fórum frakciója Orbán Viktorral és szakértőivel tervez hasonló találkozót. Sokakban megfogalmazódhat a kétely: a cselekvő pozícióban lévő kormányzatnál érdemes lehet a középosztály érdekében lobbizni, de van-e értelme ugyanezekkel az ügyekkel a kordonbontó Fideszt megkeresni?

Az MDF és a Fidesz ellenzéki szerepfelfogása között első pillantásra valóban fényévnyi távolság van. De a médiapolitika hangzavara mögött, a politika mélyrétegeiben számos szál köt össze minket. A magyar jobboldal olyan, mint az átlagos magyar család - mindennapos perpatvaroktól hangos, de tagjai soha nem felejtik el, honnan jöttek. Hatalmi érdekek által elfojtott természetes kötelékek fűznek össze bennünket, és ez alapul szolgálhat legalább a korrekt párbeszéd kialakításához.

A „genealógiai” közösségen túl a párbeszéd fonalának felvételére sarkall minket a számos önkormányzatban meglévő harmonikus kapcsolat is, ami bizonyítja, hogy léteznek a napi torzsalkodáson túlmutató közös értékeink. Közvetlenül azonban a középosztály azonnali intézkedéseket követelő válsága motiválta az MDF-frakciót Orbán Viktor meghívására. Ez a válság minden korábbi konfliktus és sérelem emlékét felülírja, felül kell hogy írja.

Az MDF évek óta próbálja áttörni a hallgatás falát, hogy felhívja a figyelmet a középosztály válságára, és a latin-amerikanizálódás ennek eredményeképpen jelentkező veszélyeire. Az egész nemzetet fenyegető tragédia előszele talán a Fideszt is meglegyintette. Ennek tudható be, hogy a minap Soltész Miklós, a párt népjóléti kabinetjének vezetője így nyilatkozott: „az erős középosztály helyett egyre inkább a gyengülő, lecsúszó középosztály a jellemző”. Ez a mi diagnózisunk. Ha pedig a helyzetértékelésben egyetértünk, akkor esély van arra, hogy megállapodjunk a szükséges rövid és hosszú távú érdemi intézkedésekben.

Mi most nem szövetségeseket keresünk, hanem cselekvő partnereket. A különbség abban áll, hogy míg a szövetség kialakításához széles körű érték- és érdekazonosságra van szükség, addig a partnerségi viszonyhoz elég meghatározni az együttműködés hatókörét. Valódi eredmények eléréséhez ilyen partnerségi viszonyok hosszú láncolata szükségeltetik, ez csak a konfliktusközpontú, a bulvármédiára kacsingató magyar politikai életben nem számít evidenciának. Sajnos.

A látványos kordonbontásokkal és kivonulásokkal párhuzamosan, mintha azért óvatosan tapogatózna a Fidesz a valódi szakpolitika irányába is. A Jövőnk című vitaanyagában találtunk olyan elvi felvetéseket - például a társadalmi egyenlőtlenségek természetéről -, melyek a közös konzervatív cselekvés alapját képezhetik. De a sorok közül kiolvasható biztató jelek önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy az Országgyűlés tavaszi ülésszakán konkrét kezdeményezések szülessenek. Ma az ellenzéki cselekvés alapjául szolgáló programmal az MDF rendelkezik, ezért ajánljuk majd Orbán Viktor figyelmébe „A középosztály 13 pontját”.

Azért pont a középosztály védelmében kínálunk együttgondolkodáson és együtt cselekvésen alapuló partnerségi viszonyt, mert valljuk, hogy a középosztály olyan értékeket testesít meg, melyek pozitívan hatnak az egész nemzet fejlődésére. A becsületes munka, a vállalkozó szellem, az innovációs kézség, a közösségért és a környezetért való tenni akarás mindannyiunk javát szolgálják. Olyan minták meghonosításáról van szó, melyeket követve a szegényebb rétegek megindulhatnak a gyarapodás útján mind gazdasági, mind kulturális értelemben, mind életmódjukat, szokásaikat tekintve. A történelmi tapasztalat szerint, ha a középosztályt meggyengítik, elvész a rétegeket összekötő sok gazdasági, szociális és kulturális kapocs. Súlyos szociális feszültségek osztják meg a nemzetet, a kulturális különbségek növekedésével pedig a közösségi együttélés alapjai rendülnek meg. A kormány sajnos nem ismeri fel ezeket a fontos összefüggéseket, és ezért most nekünk, ellenzékieknek kell a tettek mezejére lépnünk.

A Fidesz elnökével folytatandó tárgyalásunk során két fő területre kívánunk összpontosítani. Az első az igazságos adózás kérdésköre. Gyurcsány Ferenc ugyanis mereven elzárkózott a középosztályt méltánytalanul terhelő és a hazai versenyképességet is komolyan veszélyeztető büntetőadók eltörlésétől és az átfogó adóreformtól. Ezen a téren az adó- és járulékcsökkentések mellett eddig is kiálló Fidesszel reális esély van közös platform kialakítására. Az adófizetők terheinek mérséklését, a bürokrácia leépítését és az átgondolt adóreformot klasszikus konzervatív megfontolások alapján tartjuk kívánatosabbnak a jelenlegi igazságtalan rendszernél. Ezért javasoljuk Orbán Viktornak, üljön le velünk, hogy az eszmecserét követően a kormány végzetesen elhibázott adópolitikájával szemben egy szakmailag megalapozott alternatíva birtokában közösen tudjuk fellépni.

„A középosztály 13 pontja” olyan vállalásokat tartalmaz, amelyek megvalósításához a pártoknak a kormány és az ellenzék ellentéten túlmutató összefogására van szükség. Csak közös akarattal tudjuk a párt- és kampányfinanszírozás rendszerét megreformálni, a politikai elit intézményesített törvényszegését megszüntetni. Az iparűzési adó mérséklése, a közigazgatás átpolitizáltságának megszüntetése és a teljesítményelvre való átállítása, a régiók törvényeknek megfelelő módon való kialakítása csak kétharmados többséget igénylő döntésekkel lehetséges. Az állam központosító és újraelosztó kapacitásának hosszú távon való mérséklése sem valósítható meg, ha nem áll mögötte ciklusokon átívelő konszenzus. Ezenkívül nem titkolt szándékunk az is, hogy a Fideszt bevonjuk a reformokról szóló érdemi diskurzusba. A kormány reformbukdácsolását látva úgy véljük, hogy a pusztán tagadó ellenzékiség csupán tovább pörgeti az egész állami intézményrendszert mélybe rántó örvényt. Nekünk, konzervatív ellenzékieknek kell átlendíteni az országot a kormány felületes „csakazértis reformjai” és az érintettek merev ellenállása miatt beállt önsorsrontó hidegháborún! Az ellenzék ma nem ülhet ölbe tett kézzel: fel kell mutatni jobb, optimálisabb megoldásokat, hogy a vita ne az igenek és nemek meddő és frusztráló hajtogatásából álljon.

Az ellenzék szerepe nem korlátozódhat a kormány által diktált reformmenetrend szoros felügyeletére, esetleg korrekciójára. Vannak olyan halaszhatatlan ügyek ugyanis, melyekben az ellenzéknek a saját felismerései alapján kell cselekednie. A korrupció felszámolása vagy a fogyasztóvédelem mind-mind olyan területek, melyek bár kiemelt fontossággal bírnak, mégis a kormány látókörén kívülre kerültek, ezért ezeken a területeken nekünk kell fellépnünk saját javaslatokkal.

Bízunk benne, hogy kezdeményezésünk fel fogja ébreszteni a Fideszben szunnyadó kreatív energiákat. Kívánatosnak tartjuk ugyanis, hogy a legnagyobb ellenzéki párt a jobboldali szavazókat ne utcabálokkal, gerjesztett indulatokkal, hanem felelős munkával, valódi eredmények kivívásával képviselje. Ezért a középosztály válságának közös felismerésére alapozva szakpolitikai partnerséget kínálunk Orbán Viktornak. Úgy véljük: ha konkrét ügyekben közös álláspontra tudunk jutni, akkor azt együttesen olyan erővel képviselhetjük, melyet a kormány sem hagyhat többé figyelmen kívül. Különösen igaz ez a kétharmados többséget igénylő kulcsfontosságú reformokra, melyek esetében lényeges, hogy a diskurzus és az esetleges alkuk ne kizárólag a koalíció tervezetei körül folyjanak. Ehhez azonban az kell, hogy az ellenzék rendelkezzen olyan, egyértelműen leszögezett elvekkel, konkrét elképzelésekkel és preferenciákkal, melyek a hosszadalmas egyeztetések során zsinórmértékül szolgálhatnak a felek számára. „A középosztály 13 pontja” szerintünk a legjobb kiindulópont a jobboldal valódi preferenciáinak markáns megjelenítéséhez.

Nos, mindezért fontosnak tartjuk, és sürgetjük az Orbán Viktorral és szakértői csapatával való tárgyalások mielőbbi megkezdését.

A szerző a Magyar Demokrata Fórum elnöke