A felületes szemlélő - mondjuk ki kerek-perec - egy szétbarmolt pad oszlásnak indult betontraverzeinek nézné a két elemet. A felületes szemlélő úgy érzi, pontosan alá is tudná támasztani elméletét, azt mondaná: volt egy pad, aztán jött három alulöltözött ember, igen fáztak, hát fogták a két deszkát, kerestek egy jó védett helyet, összetoltak pár újságpapírt meg két-három marék avart egy hűvös halomba, rátették az ülő- és a hátlapot és meggyújtották. Az atyafiak a piros festéktől eleinte egy kicsit köhécseltek, de aztán kellemesen átmelegedtek, a kanna körbejárt.

Nos, nem ez történt.

Amit a Városligetben leképeztünk, nem két betontraverz, hanem bizony két térplasztika. A tudósok nemrég közölték: a radiometrikus vizsgálat kimutatta, hogy a két elem a látszat ellenére nem betonból van, hanem egy rendkívül ritka, igen nagy vastartalmú kőzetből, amelyet egy máig ismeretlen nép bányászott és használt Kr. u. 100 és 300 között, amikor rövid ideig a Kárpát-medence térségében időzött. Ez az ismeretlen nép 400 táján - kapaszkodjanak meg - a Húsvét-szigeteken bukkant fel, Mindent egybevetve tehát ezek itt ősi szobrok, amelyeket ugyanaz a társaság hagyományozott ránk, amelyik azokat a gigantikus fejeket odatette annak a távoli szigetnek a partjára - ugye, hogy csak a vak nem látja a hasonlóságot? Persze más a méret és a kidolgozottság, de hát mindenki fejlődik, 100-200 év nekik is bőven elég volt a technika csiszolására.

Óvjuk, védjük tárgyi emlékeinket, hogy ne csak mi, hanem ivadékaink is gyönyörködhessenek bennük!

• 1. rész: A szórólaptartó

Térplasztika a Városligetben