Politikai vihart kavart Semjén Zsolt kedden azzal a kijelentésével, hogy egy, a KDNP által megszerzett titkos minisztériumi tanulmány szerint a kormány arra készül, hogy egy meg nem nevezett országból milliónyi nagyságrendben telepítsen ázsiaiakat Magyarországra.

Az MSZP nem vitatta, hogy a KDNP-elnök által felmutatott tanulmány létezik, de Kondorosi Ferenc az igazságügyi tárca államtitkára a politikai folklór részének nevezte az állításokat, Csizmár Gábor szociális államtitkár pedig elintézte egy egyszerű marhasággal. Mesterházy Attila, az MSZP frakcióvezető-helyettese szerint Semjén „tömjén hazugságokat” beszélt – a dokumentum a migrációs kihívásokról szól

Csak részben volt igaza. Semjén a Hír televízió egyik műsorában szó szerint idézett az elmondása szerint 2007-es dátumozással ellátott, és az igazságügyi és rendészeti tárca által készített dokumentumból annak alátámasztására, hogy valóban „áttelepítési programokról” van szó. Az idézetek pontosak. A politikus tegnap ugyanakkor elérhetetlennek bizonyult.

Amit sikerült kiderítenünk: e dokumentum a korai döntés-előkészítés szakaszában van, s a magyar migrációs stratégiáról szól. Eddig az igazságügyi tárca egyetlen belső döntéshozó fórumán sem vitatták meg. A 38 oldalas tanulmány szakértői munkaanyag, amely a lehetséges tendenciákat elemzi, ám nem tartalmaz sem következtetéseket, sem javaslatokat.

A dokumentum szerint a népességfejlődés konszolidációját „egy emelt szintű bevándorlás” jelentheti, s akkor „akár milliós nagyságrendű külföldi” integrálására lehet szükség. Informátorunk szerint ez is csupán megállapítás, hasonlóan a többi vitatott szövegrészhez: senki nem akar milliókat betelepíteni ázsiai országokból, ám érdemes időben szembenézni bizonyos jelenségekkel.

Az unió második körös bővítése után Spanyolország, Portugália vagy Írország nem készült fel arra, hogy migránsok tömege jelenik meg. Ez Magyarország esetében is előfordulhat, és akkor valóban nem kizárt, hogy a külföldi származású népesség aránya a dokumentumban jelzett tíz százalékot is meghaladhatja, ám nem szervezett betelepítés révén.

Az anyagban szereplő „áttelepítési program” fordulatot ráadásul könnyű félreérteni, mert ez a nehezen fordítható „resettlement program” (resettlement: áttelepítés, áttelepülés, lerakódás – a szerk.) kifejezésre utal. Az ENSZ által is támogatott kezdeményezés lényege, hogy egyes országok előre meghatározzák: honnan és mennyi elismert menekültet fogadnak be, akiknek a társadalmi integrációját is elősegítik. Ma tizenegy ország vállalja legfeljebb néhány száz menekült elhelyezését és beilleszkedésének támogatását. Többek között Dánia, Finnország, Kanada és Új-Zéland tartozik ezek közé, és elviekben mi sem zárkózhatunk el efféle akcióktól.

Félreértésre adhat okot a „sok százezer, akár milliós nagyságrendű külföldi eredetű népesség integrálásának szükségessége is”, ami nem betelepítésre, hanem a külföldiek integrációjára vonatkozik. Tíz-tizenöt év múlva előfordulhat, hogy Magyarországon a jelenleginél jóval több bevándorló jelenik meg – ekkor meg kell könnyíteni a beilleszkedésüket.

Mindazonáltal nehezen vitatható, hogy a szöveg helyenként alkalmas a félremagyarázásra, és a készítésében közreműködő néhány szakértő szándékain túli következtetések levonására. Egyébként a migrációval kapcsolatos rendelkezéseket kétharmados törvény tartalmazza –módosítása elképzelhetetlen politikai egyeztetés nélkül.

Csemegézni nem lehet

Most nagy a botrány, pedig az ötlet nem új. Hablicsek László demográfus például lapunknak nyilatkozva már évekkel korábban felvetette „sok százezer, akár milliós nagyságrendű bevándorló népesség integrálásának szükségességét”. (Hámor Szilvia: Kik lesznek, és honnan jönnek?, Népszabadság, 2003. december 19.)

Bevándorlás nélkül elfogy az ország – értékelte a tendenciákat akkori nyilatkozatában a demográfus. Az egyik lehetséges népességpolitikai modellt ismertetve elmondta, hogy a „bevándorlás eredményeként 2005–2050 között 900 ezren telepednének le az országban”. A magyar nemzetiséghez tartozók átköltözése jelentené a legegyszerűbb megoldást – tette hozzá –, hiszen ők beszélik a nyelvünket. Ugyanakkor korlátozó tényező lehet az a kinyilvánított állami szándék, hogy a szomszédos országokban élő magyarok ne hagyják el tömegesen szülőföldjüket.

Ázsiaiakról a demográfus nem tett említést, de hangsúlyozta: egy ország törvényi szabályozás révén nem „csemegézhet” a betelepülni szándékozók között, nem zárhat ki embereket nemük, származásuk vagy koruk alapján. Arra viszont lehetőség van, hogy előnyben részesítse azokat, akiket szeretne idevonzani: az állam megkönnyítheti például a hiányszakmák művelőinek letelepedését. (Munkatársunktól)

Egyelőre kevés az ázsiai bevándorló
Jelenleg a végrehajtási rendeletei készülnek annak a két törvénynek, amelyet tavaly decemberben fogadott el az Országgyűlés – mondta tegnap Szegeden Végh Zuzsanna, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója. A jogharmonizáció keretében rendezik a szabad mozgás jogával rendelkező személyek beutazásának és tartózkodásának szabályait. Ezt a jogot az úgynevezett Európai Gazdasági Térség polgárai élvezik. A másik törvény az EGT-n kívüli országok állampolgárainak hasonló jogait szabályozza. Mindkét törvény abba a folyamatba illeszkedik, amely a szabályozott migráció feltételeinek könnyítését jelenti. Ebbe a sorba illik például a 2006. január 1-jén életbe lépett szabályozás, amely az itt tartózkodás, letelepülés feltételeinek jelentős egyszerűsödését hozta magával. Az enyhítés előnyeit elsősorban a környező országokból nálunk munkát vállaló, illetve letelepedni szándékozó, főleg magyar nemzetiségű polgárok élvezik. De a külföldiek huzamosabb magyarországi tartózkodását továbbra is feltételekhez kötik. Ezek legfőbbike: nem terhelhetik a szociális ellátó rendszert. Ami az ázsiai származású bevándorlókat illeti, számuk eltörpül a környező országokból érkezőké mellett: úgy 20 ezren vannak. A hazánkban tartózkodó legnagyobb ázsiai nemzetiség a kínai, őket követik a vietnamiak, kisebb számban a mongolok. (T. I.)