A huszonkilenc esztendős Ramil Safarov azerbajdzsáni főhadnagy három éve, 2004 február 19-én, baltával és késsel megölte örmény diáktársát a Zrínyi Miklós Katonai Főiskolán. Budapesten folyt a pere, Jerevánban pedig tüntettek Safarov ellen, hazájában viszont az Év Emberének választották.

Ramil Safarovnak, aki három éve a NATO Békepartnerségi Programja keretében érkezett hazánkba 15 más nemzetiségű katonával együtt, hathetes angol nyelvtanfolyamra. Az azerbajdzsáni főhadnagyba - saját elmondása szerint - két örmény származású diáktársa folyamatosan belekötött. Az iskola egyik vezetője tanúvallomást tett arról, neki is panaszkodott Safarov: az örmény származású, egyébként Amerikában élő két hallgató lehülyézte a muzulmán nőket, amiért még mindig rejtegetik arcukat. Ramil zokon vette, hogy hagyományaikat, később nemzeti lobogójukat gúnyolják. Elmeorvos szakértők tucatjai vizsgálták a vádlottat, de véleményeik eltérőek. Míg az egyik orvoscsoport szerint Safarov tudata szűkült, a gyermekkori traumáktól bekattant, a másik csoport szerint semmi baja nem volt a gyilkosság idején. Pedig nagy a tét: ha kóros elmeállapotban mészárolt a katona, akkor megúszhatja kevesebbel az első fokon kiszabott, életfogytig tartó börtönbüntetést.

A szakértőknek Safarov elmondta: kisgyermekkorától félt az örményektől, mert a térségben évszázados etnikai háborúskodás folyik. A szörnyű emlékeket idézte fel benne diáktársa. Ramilnak az édesanyjáról utolsó gyermekkori emlékképe, hogy az asszony köténye vértől tocsog, és ő nem ölelheti már magához. Menyasszonya is a háború áldozata lett, és kiskorától megégett, bomba szaggatta holtesteket látott.

A rendőrségi vizsgálat szerint Ramil a nemzeti ünnepük évfordulóján akarta végrehajtani szörnyű tettét, csak azért hozta egy héttel előbbre, mert ukrán szobatársa akkor volt távol. A mészárláshoz szükséges baltát is korábban beszerezte. A vádlott szerint nem öldöklésre kellett, csak félt az örményektől, védekezésre szánta. Hajnal ötkor tört rá baltával és késsel felfegyverkezve az alvó Gurgen Margaryanra. Miután szinte lefejezte, dúvadként indult a másik örmény diák szobája felé. Már baltájával verte az ajtót, amikor diáktársai lefogták és kihívták a rendőrséget…

A főhadnagy tanulmányait kitűnő eredménnyel végezte, több nyelven beszél, zenélt és sportolt, 128-as IQ-teszt eredményt produkált az orvos szakértőknek. A nyelvtanfolyam után Amerikába küldte volna az azeri hadsereg.
 
Gyilkoló áldozat?

- Gyerekkorától félt az örményektől, és rémálmok kísértik. Most is így van ez?
- Szörnyű dolgokat éltem át, most is vannak rémálmaim, a tárgyalások időszakában gyakrabban. Nem csak a háborús múlt kísért, időnként azt is újra álmodom, amikor én öltem meg a diáktársamat.
- Miért lett mégis katona, ha ennyire megviselte a háború, hiszen katonaként a feladata szintén a harc, valamilyen szinten az öldöklés?
- Éles harcokban nem vettem rész soha, de fronton teljesítettem szolgálatot. Most is érezhető a nemzetiségi ellentét, csak éppen fegyverszünet van.
- Úgy tudom édesanyját is elvesztette. Hány családtagja veszett oda az etnikai harcban?
- Hét hozzátartozómat vesztettem el a háború miatt, őket már soha senki nem adhatja vissza.
- Milyen volt valójában az elmeállapota, amikor megölte Margaryant és a másik örmény szobájának ajtaját verte a baltával?
- A bíró és a szakértők is erre keresik a választ, ezt mondják meg ők, nem akarom befolyásolni nyilatkozatommal döntésüket. Ha visszafordíthatnám az időkerekét, nem jönnék Magyarországra, bár kétségtelenül nem okolom Magyarországot a történtekért, csak elkerülhettem volna a találkozást az örményekkel.
-Tényleg nemzeti hősnek érzi magát, hiszen hazájában, Azerbajdzsánban tette miatt annak tekintik és az Év Emberének választották?
- Sokszor elhangzott a nemzetközi médiában, hogy a történtek a két nép közti gyűlöletet tükrözik. Nem így van, személyes volt az ellentét, a visszatérő lelki traumák miatt, de főleg az iskolában engem ért sérelmek vezettek a gyilkossághoz. Hazámban hősként ír rólam a sajtó, de nem a nemzetemért tettem, nem érzem magam annyira értékes embernek, hogy nemzeti hős lehessek.
 
Hazamehet - hősként

Safarov már jelezte ügyvédjének, hogy a büntetését hazájában szeretné letölteni. Erre lehetőség van, még akkor is, ha Azerbajdzsánban rendelkeznek a letöltés módjáról, és „könnyített” házi őrizetbe kerülhet. A jogszabályok, nemzetközi egyezmények lehetővé teszik a kiadatást, de csak olyan országokba, ahol már eltörölték a halálbüntetést. - A szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha a külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem hajtott részének a végrehajtására. Az elítélt a végrehajtás átengedéséhez hozzájárult, feltéve, hogy személyes átadásával jár. Amennyiben egy külföldi elítéltnek nincsen módja kapcsolatot tartani hozzátartozóival, ráadásul nem beszéli a nyelvünket, a kiszabott büntetése súlyosbodik. Így méltányosságból indokolt a kiadatása, ami csak a jogerős ítélet után indítható - mondja az ügyvéd, hozzátéve: az életfogytiglan enyhítésére számít, mert az emberölés előkészülete nem bizonyítható meggyőzően, sőt a szakértők is ellentmondó véleményen voltak Safarov elmeállapotát illetően.

Nyilatkozott az Azerbajdzsáni Köztársaság Ügyvédi Kollégiumának már hazánkban tartózkodó képviselője is. Dr. Ikram Sirinov szintén enyhébb ítéletre számít. - Csütörtökön, a jogerős döntés után közöljük hivatalosan, hogy kérjük-e Safarov kiadatását, mert változhat az első fokon kimondott ítélet.