„A globális tőke egyre szabadabban áramlik a világban, a munkaerő viszont sokkal kevésbé mobilis. Szabad áramlását politikai és kulturális akadályok nehezítik. Az emberek ezért a munkaerő-vándorlás sajátos módját választják: állampolgárságot szereznek” –  olvassuk Daniel Altman cikkét az International Herald Tribune-ban.

„Az elmúlt évtizedekben divatba jött a kettős állampolgárság. A gazdasági előnyök egyre több embert sarkallnak arra, hogy egyszerre több állam polgárai legyenek” – idézi Altman Miriam Feldblum politológust.

A gazdaságilag fejlődő területekre – Hongkongtól Amerikáig – valósággal özönlenének a környező országokból érkező munkások. Általában azonban nem várják őket tárt karokkal. Szigorú bevándorlási törvényekkel és határvédelemmel igyekszenek útjukat állni.

A jobb megélhetést keresőknek ezért kiskapukat kell találniuk. Amerikában minden, az ország területén született csecsemő automatikusan állampolgárrá válik, ezért sok terhes nő akarja az Egyesült Államok határain belül világra hozni gyermekét.

Európában viszont azok kaphatnak legkönnyebben állampolgárságot, akik valamely EU-tagállam állampolgárságával bíró felmenőt mutatnak fel őseik között. Ha sikerül kettős állampolgárságot szerezniük, akkor általában az EU egész területén szabadon vállalhatnak munkát. „Egy kanadai állampolgár, ha sikerül román második állampolgárságot szereznie, dolgozhat például Franciaországban.” (Franciaország ugyanazon szakterületeken fogadja a román és a bolgár munkavállalókat, amelyeken a 2004-ben csatlakozott tagállamok polgárai is munkát vállalhatnak.) A célország jobb szociális ellátórendszere csak hab a tortán.

„Más szóval, az állampolgárságnak egyre kevesebb köze van a hazafisághoz. A második – vagy a harmadik – állampolgárság megszerzésében gyakran a megélhetési szempont az elsődleges, nem pedig a nemzeti hovatartozás és identitás.”