Öngyilkos hallgatás
A helyzet javulását három, igen elterjedt tévhit is nehezíti, melyek nemrég egy osztrák pszichiátriai konferencián hangoztak el.
Veszélyes önáltatás az "amelyik kutya ugat, az nem harap" alapon az öngyilkosságról beszélő szándékát alábecsülni, mondván, úgysem valósítja meg. Komolyan kell venni, mert igenis, a "nem bírom tovább!" segélykikiáltás is lehet.
Tévhit, hogy ha valaki elhatározta, hogy elpusztítja magát, semmi sem akadályozhatja meg ebben. De igen: odafigyelés, szeretet, szakszerű pszichiátriai, pszichológiai segítség.
Nem igaz, hogy veszélyeztetett egyén előtt tilos az őt leginkább foglalkoztató öngyilkosságról beszélni, mert ettől nő annak a veszélye, s
E három tévhit közös gyökere egy bizonyos fajta struccpolitika. Igenis, beszélni kell róla, foglalkozni kell vele. Segíteni és segítséget keresni, megpróbálni megakadályozni az öngyilkosságot. Hisz mivel lenne érdemes többet foglalkozni, ha nem az élet megőrzésével.