Diagnózis: szembe nézve
Az elsősorban időseket megtámadó súlyos betegség, mely az emlékezőképesség fokozatos elvesztésével és végső soron teljes szellemi leépüléssel jár, jelenleg sajnos még nem gyógyítható, azonban az utóbbi időben jelentős előrelépések történtek biokémiai és genetikai hátterének megismerésében.
Az elmúlt évek kutatásai nyomán tisztázódott az is, hogy több évvel a betegség tüneteinek megjelenése előtt elindul a szervezetben az a folyamat, amelynek során káros fehérjék rakódnak le az agy idegsejtjei között. Ezek az Alzheimer-kórra jellemző béta-amiloid plakkok azonban mindeddig csak a beteg halála után, az agy boncolásakor voltak egyértelműen azonosíthatók. Pedig ha még a tünetek jelentkezése előtt sikerülne a betegség diagnosztizálása, akkor gyógyszerekkel sokkal hatékonyabban gátolhatnák a kóros folyamatokat, és akár évekkel is meghosszabbítható lenne a páciens jó életminőségben eltöltött ideje.
Az új eljárás kidolgozói Lee Goldstein vezetésével abból indultak ki, hogy az emberi szem neurobiológiai értelemben agyunk része, így a betegségre jellemző fehérjelerakódásoknak a látószervben is meg kell jelenniük. A Harvard Egyetem kutatói ezért infravörös lézersugarak segítségével pásztázták végig Alzheimer-kórban szenvedők szemlencséjét, és így láthatóvá váltak azok a mikroszkopikus fehérjegöbök, amelyek a sugarakat egy, csak az Alzheimer-kórképben jellemző mintázat szerint törik meg. Amennyiben ez az első vizsgálat kóros eltérést mutat ki, további lehetőség is van a lelet pontosítására: a szemlencsére olyan speciális folyadékot csepegtetnek, amely reakcióba lép a lerakódott fehérjével. Az így létrejött fehérjekomplex fluoreszkál a lézerfény hatására, és ezzel egyértelművé válik, hogy a kórjelző amiloid plakkok jelen vannak a vizsgált személy idegrendszerében.
A korai biztos diagnózis új utat nyithat az Alzheimer-kór gyógyításában, hiszen az orvosok a leletek birtokában még idejében célzott terápiával vehetik fel a harcot a páciensek és hozzátartozóik életét is megkeserítő betegséggel.
