Ha az a reform, amelynek elemei semmiben sem különböznek a konzervatív német Merkel kancellár, vagy korábban a munkáspárti angol Blair, vagy a keresztény-nemzeti szlovák kormány által bevezetett intézkedésektől, és mindattól, amivel az Egyesült Államoktól Japánig egy sor kormányzat küzd az egészségügyi árrobbanás és a lakosság növekvő igényei közötti szakadék szűkítése érdekében, nos, ha mindez nem számít, akkor Magyarországon vagyunk, ahol a legelegánsabb környezetben, konzervatív urak között habozás nélkül le lehet csalózni, gazemberezni, saját üzleti érdekeit érvényesítő tolvajbandázni (tudom, az Kuncze, akkor is) az ellenfelet, mert tudható, hogy nem lesz igazi visszakérdezés. Csak túlról, de az már nem számít. A saját közeg nem várja, nem igényli, talán el sem fogadja az érveket.

Nem tudni persze, hogy mi a nagyobb hiba. Nem figyelembe venni, hogy bizony ez egy ilyen állapotba jutott ország, ahol a sürgősségi beavatkozásra szoruló egészségügynél sem elég annyit mondani a páciensnek, hogy összeszedjük, mert különben szörnyű szenvedések közepette itt pusztul, hanem bizony le kell kuporodni mellé, hogy elhiggye valahogy: nem az ő kifosztására érkezett az orvos. Aki attól még hibázhat, attól még nem biztos, hogy érti a dolgát, de nem azért jött, hogy beteget markecoljon.

Ezt ma a jobboldalon még feltételezni sem szabad.

És az évértékelő, persze kellőképpen megemelt, okosan politikus orbáni mondat tegnap már leszállt az utcára: Hódmezővásárhelyen az emberek kötelet ígértek Molnár Lajosnak, ami ezekben a hónapokban már nem olyan könnyen elintézhető fordulat, mint volt a torgyáni Harag napján a Munkát, kenyeret, Horn Gyulának kötelet, és még csak nem is olyan vitatható, mint Kövér Lászlóé volt. Ez már egy olyan táblába "torkollik", amely Mengelének nevezi az egészségügyi minisztert, akinek zöld döglegyet lát a nyakán.

Itt most már egy polgármester a konzervatív pártból nagy tömeg előtt harsányan bemondhatja a bizalmas szövegből - úgy is kínos persze - kiszivárogtatott "elkúrtukot", és már csak ebből is láthatjuk, hogy a helyzet életveszélyes: a politika elveszítette ízlését, józan eszét, és a végén már a néptől, a szurkolóktól kell várni, hogy térítse észre, fogja vissza.

Egyébként van is erre esély. Az Orbán-beszédben használt mesehasonlattal, amely szerint a szamár, amelynek a fejére csak úgy szórják Gyurcsányék a földet, a végén saját erejéből kimászik a kútból. Bármit is mondjanak neki a szószékekről.