A fejlesztéspolitikai államtitkár - volt oktatási miniszter - venne is belőle mindjárt 35 ezret az iskoláknak. Negyvenmilliárd forintot szán erre célra. Így egy szett ára 1,2 millió forint lenne. A táblát forgalmazó cégek ugyan azt mondják: ennek feléért is be lehet szerezni, Magyar Bálint szerint azonban a Népszabadság újságíróinak tájékozatlanságát jelzi, ha ezt felemlítik. Nem mindegy ugyanis a minőség. Mert kell-e nekünk olyan tábla, amelyet sötétítőfüggöny híján nem látnak a gyerekek? Hát persze, hogy nem, ezért meg kell venni a drágábbat. Nem a függönyt. Logikus.

A másik, ennek kissé ellentmondó magyarázat: nem biztos, hogy csak 35 ezret veszünk. Ha leszorítjuk az árakat, kijöhet a keretből akár duplaannyi is. Kérdés: kell-e majd az iskoláknak?

És ha igen, használják-e majd? Az alacsony fizetések miatt motiválatlan tanárok vajon vesződnek-e majd a szünetekben a tábla és az ahhoz kapcsolódó tartalmak előkészítésével? Azok a pedagógusok, akik hideget-meleget kapnak azért, mert kevesebb diák jut rájuk, mint más uniós országokban? Mert azzal nem számol senki, hogy Nyugat-Európában külön személyzet van a szemléltető eszközök - például a digitális tábla - előkészítésére. És vajon akarnak-e újabb tíz perc adminisztrációt magukra vállalni, hogy rögzítsék: 8 óra 45 perc és 8 óra 55 perc között előkészítettem a digitális táblát?

Az interaktív tábla kezelése persze egyszerű. De az se lenne sokkal nehezebb, hogy pedagógusok más feladatokat adjanak a jobban, és mást a rosszabbul teljesítő diákoknak. Vagyis személyre szabottan oktassanak.

Mégsem teszik (tisztelet a kivételnek). Nem látnak ugyanis maguk előtt példákat arra, hogy hogyan is kellene ezt művelni. A magyarországi tanárképzés nem túl szemléletesen készíti föl a leendő pedagógusokat. Hiszen olyan gyakorló gimnáziumokba küldik okulni őket, amelyekről a kutatók a minap megállapították: nem éppen a pedagógiai sokszínűség tárházai.

Amíg ez nem változik, vagyis nem történik meg végre a pedagógusképzés reformja, a tanári fizetéseket pedig nem emelik olyan szintre, hogy válogatni lehessen a jó pedagógusok között, nincs mit csodálkozni azon, hogy a jó "gyerekanyaggal" dolgozó iskolák a legjobbak kiválogatásával, a kevésbé előnyös tanulói összetételűek a nemkívánatos diákoktól való megszabadulással próbálnak "javítani" eredményességükön.

Nem pedig pedagógiai módszerekkel. Egy elit gimnáziumban éppúgy a frontális pedagógia dívik, mint a leghátrányosabb helyzetű, legrosszabb teljesítményű diákokkal teli szakiskolákban. Vagyis a pedagógus kiáll az osztály elé, és leadja az anyagot, a diákok aktív közreműködése nélkül.

Hogy eközben digitális vagy hagyományos tábla előtt állnak, az már édes mindegy.