- Ausztráliában rengeteg uránium van - egyes számítások szerint a világ teljes ismert készletének egyharmada. Miért akar egy ausztrál cég pont Magyarországon urániumot bányászni?

- A klímaváltozás és egyéb okok miatt megnőtt az uránium jelentősége és természetesen az ára is. Az urániumbányászattal foglalkozó cégek világszerte igyekeznek új lelőhelyeket felkutatni, és közelebb kerülni a lehetséges piacokhoz. A következő évtizedekben Észak-Amerika és Európa lesz az uránium legjelentősebb piaca, ez még legalább 30 évig így marad. Magyarország azon két-három ország közé tartozik Európában, ahol potenciálisan első osztályú urániumkészletek vannak. Úgy gondoljuk, hogy a mai árakat alapul véve mintegy hétmilliárd amerikai dollár (a költségvetési hiánnyal összemérhető, több mint 1400 milliárd forint) értékű uránium lehet a mélyben, s ennek révén Magyarország Európa egyik jelentős uránium-exportőre lehet.

- A magyar bányákat a 90-es években azért zárták be, mert már nem volt gazdaságos a kitermelés. Mi változott azóta?

- Egyrészt megnőtt az uránium világpiaci ára, az elmúlt egy évtizedben nagyjából a hatszorosára. Másrészt változtak a bányászati technológiák is. Harmadrészt pedig mi jelenleg nem a bezárt bányák újranyitására készülünk. A Mecsek körzetében hat területen végzünk, illetve tervezünk kutatásokat (Pécs mellett kettő, Dinnyeberkinél egy és Bátaszék környékén három projektben), olyan reménybeli lelőhelyeken, amelyeket eddig még nem kutattak meg. Azt is tudjuk ugyanakkor, hogy időközben jelentősen megváltoztak azok a környezetvédelmi előírások, amelyek egy bánya működtetésére vonatkoznak, vagyis sokkal szigorúbb szabályok és közösségi elvárások között kell majd dolgoznunk, mint a korábbi uránbányászoknak.

- A magyar atomerőműnek (hasonlóan a térség többi atomerőművéhez) hosszú távú urániumbeszállítási szerződései vannak. Hol kívánják értékesíteni a Magyarországon kitermelt uránt?

- Az urániumkereslet Európa-szerte nő, és úgy számolunk, hogy ez a tendencia tartós lesz. Komolyan bízunk benne, hogy Magyarország vezető szerephez juthat az Európán belüli urániumkereskedelemben. Ugyanakkor ennek az ágazatnak a szereplői valóban hosszú távra terveznek, hogy úgy mondjam, hosszabb távra, mint amennyi időre az ön által említett szerződések szólnak. Az uránium értékesítését a nemzetközi megállapodások és szervezetek nagyon alaposan szabályozzák, vásárlók csak azok az államok lehetnek, amelyek a vonatkozó egyezményeket aláírták. Ha itt helyben lesz bányászat, akkor várható, hogy előbb-utóbb lesz rá felvevőpiac is helyben vagy a térségben.

- Milyen technológiával kívánják az uránt kitermelni?

- Egy korszerűbb eljárás bevezetését tervezzük, amely nagymértékben különbözik a tradicionális, azaz a külfejtéses és a mélyművelésű bányászattól. Ebben nincsenek nagy felszíni tájsebek és nincsenek vájatok lent a mélyben. Az urániumtelepek a föld alatt, homokkőbe ágyazva helyezkednek el. A felszínről 20-30 centiméter átmérőjű perforált csövek nyúlnának le a telepekhez. Odafent szinte csak a csővégek jelzik majd, hogy lent bányászat zajlik. A csövekben oxigénnel dúsított vizet pumpálunk a mélybe, ez a folyadék hozza a felszínre az urániumot. A fémet ionizálással választjuk le a folyadékról, maga a víz folyamatos körforgásban van, és semmilyen iszap vagy zagy nem keletkezik, amit esetleg a felszínen tárolni kellene.

- Milyen környezeti hatásai lesznek a bányászatnak?

- Bármely bányászati eljárás során a legkézenfekvőbb veszély, hogy a talajvíz esetleg szennyezett lesz. Az előzetes környezeti hatásvizsgálat során a részletes modellek és tesztek fő célja, hogy megbizonyosodjunk róla: nem lesz vízszennyezés. Más érdemleges környezeti hatás nincs, a rekultiváció pedig lényegesen egyszerűbb, mint más technológiák esetében, gyakorlatilag csak a felhagyott csövek kiemeléséből és a lyukak betöméséből áll, folyamatosan, menet közben is elvégezhető. Ezt a módszert Magyarországon még nem alkalmazták, a világ más részein azonban már régóta ismerik, és egyre többen használják.

- A magyar közvélemény a tiszai ciánszennyezés óta erősen tart a bányaberuházásoktól. Milyen garanciákat ajánlanak annak érdekében, hogy egy esetleges környezetkárosítás esetén a kárelhárítás költségei ne a magyar adófizetőket terheljék?

- A kérdés jogos, minden ilyen esetben elvárható, hogy ha kár keletkezik, ne legyen vita tárgya a felelősség. Az új bányászati projekteknél a későbbi bányazárások és a rekultiváció finanszírozása a nemzetközi gyakorlat szerint kötvénykibocsátással történik. A szükséges tőke kiszámításánál nemcsak a beruházási igényt veszik számításba, hanem azokat a biztosítékokat is, amelyek szükség esetén a környezeti rehabilitáció költségeit fedezik. Európában - így Magyarországon is - ez nemcsak megszokás, hanem az engedélyezés feltétele is egyben. Határozottan állíthatom, hogy az általunk tervezett projektekben ezeket a költségeket nem szándékozunk megspórolni.