Ennek élén az országot csődbe hazudó milliárdosok állnak, vagyis a Gyurcsány-Kóka-Veres hármas. Társadalmi és politikai béke pedig addig nem alakulhat ki Orbán (akarata) szerint, ameddig ezeket az embereket félre nem állítja az új többség, amely egy száraz kútba esett szamárhoz hasonlóan próbál lépésről-lépésre a felszínre jutni, miközben a gazda egyre lapátolja rá a földet: a vizitdíjat, az aszpirint, amit már csak vényre lehet kapni a rivális gyógyszergyártó cég és az arisztokrácia ármánykodása nyomán.

Könnyű lenne egy „csacsiság ez”-zel félresöpörni Orbán mondandóját, hiszen nem az aszpirint, hanem az Algopyrint tették vénykötelessé és nem a riválisok, hanem a gyártó kérésére, az arisztokraták pedig csak akkor lapátoltak földet, amikor a kommunisták erre kényszerítették őket. De ennél jóval többről van szó, hiszen úgy tűnik, hogy a Fidesz elnöke meghallotta azokat az elemzőket, akik azt mondják, hogy az új jobboldalnak balra is húznia kell. Orbán szerint az új baloldali arisztokrácia félreállította az útból a klasszikus baloldal értékhordozóit (mit szól ehhez Horn Gyula?), hát itt van ő, majd átveszi a zászlót, hiszen – tudjuk – egy az ország, egy a zászló. A Fidesz elnöke üzent a sajátjainak is, amikor arról beszélt, hogy győzni csak úgy lehet, ha a polgári oldal legyőzi önmagát is, értsd mindazokat, akik hajlandóak elgondolkodni azon, hogy esetleg nem Orbánnak kellene a Fidesz élén állnia, akik úgy vélik, hogy egy „harmadik erő” jelenthet kiutat. Nyilvánvalóvá tette: senki ne gondoljon arra, hogy az új erő zászlaját nem ő, a pártvezér viszi a jövőben. A plebejus. Ezt is mondta, újra.

Csakhogy a pártnál kicsit több is kell. Orbán egy újabb merész ugrást is tett, amikor az új, a kormánnyal immár szembenálló erőt finom distinkcióval precízen leválasztotta a Fidesztől: nem része a polgári oldalnak. Az csupán a reménye lehet ennek az új erőnek. És ő áll az erőpárt konglomerátum élén.

A közös ügyekről nem esett szó. Orbán ezeket annyival intézi el, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció annyira visszavetette ezt az országot, hogy egy „rendkívül sikeres kormány” is csak 12 év alatt tudna visszatérni az ő gazdaságitársadalmi sikereihez, 2002-höz. Igaz, az nem volt épp sikeres év a Fidesznek: megbukott. Mindebből azonban csak arra lehet következtetni, hogy Orbánnak nincs más programja a helyzet helyreállítására, mint hogy a nemzeti maximumról elmélkedik. Nincs receptje se az egészségügyre, se a közigazgatás bajára, se az oktatásügyre. Ezekről ugyanis egy óra alatt szinte egyetlen szó sem hangzott el. Orbán magát pozícionálta, az országot nem.

A nemzeti maximum – nem több, mint ő maga. Maximum Orbán.