Ezt a pazar szórólaptartó kombinátot nyugodtan nevezhetjük a műfaj csúcsának, tovább megyek, ha a társasházi szórólaptartók csordába verődve bóklásznának a szavannán, egész biztos, hogy ez volna itt az alfahím.

A funkció és a forma tökéletes egysége testesül meg a kompozícióban, amelynek alkotója elérte, ami csak keveseknek sikerül, tekintve, hogy a tehetséget és az ízlést a közös képviselőknek/lakásszövetkezeti megbízottaknak sem egyforma kanállal mérte ki a Mindenható: a műtárgy rendkívül részletgazdag, mégis hihetetlenül kompakt.

Az invenció a változatos anyaghasználatban is megmutatkozik: ritkán lehetünk tanúi a papír és a plasztik egyidejű alkalmazásának, a tipikus az, hogy az alkotó bemegy a közértbe, ott fog egy műanyagkosarat, azt állítja, hogy mindjárt visszahozza, bocs, elfelejtettem a szatyrot, csak ide a kocsiig, , mondja, - de persze nem -, hazaviszi a kosarat, leszaggatja a nyelit, oszt négy u-szöggel ráteszi a kapura. A másik megoldás a sima papírdoboz, azt ellopni se kell, az úgy terem, és u-szöget sem igényel, igaz, sokkal  kevésbé érdekes.

Az ismeretlen Ráday utcai mester ennél messzebbre tekintett. Egyrészről kihasználta a kissé barátságtalan polimer-félék előnyös tulajdonságait, másrészről viszont mellé tette a papírt, ezt a nagyszerű, természetes, kellemes tapintású anyagot. Merész elgondolás volt, ez kétségtelen, de a végeredmény önmagáért beszél. A művész ugyanakkor a színkezelésben sem nevezhető visszafogottnak: az irodai iratttartó - és az árnyalatban hozzá nyilván nem véletlenül tökéletesen passzoló huzal - vöröse, a dobozok kevés sárgával oldott rideg fehérsége egyazon térplasztikán, nos, ne habozzunk kimondani: nagyon modern.

A hét műtárgya a Ráday utcában, a Bakáts téri templommal átellenben tekinthető meg, hétfőtől vasárnapig, a nap bármely órájában.   

A hét mûtárgya: a Szórólaptartó