Etetve szebben nő a fű
A szokatlan időjárás miatt új növénytáplálási technikákat kell elsajátítani. A fagymentes időben, nappali 15 fokos csúcshőmérsékletek idején semmi nem tartja vissza a napsütötte kertekben a gyepet, hogy "meginduljon". Ilyenkor kellene műtrágyázni. A tápanyagpótlással látványos eredményeket lehet elérni, azonban egy-egy rosszul megszabott adag vagy helytelenül választott időpont nagy károkat, fűpusztulást is okozhat. Ezek után a kipusztult fűcsomók helyét gyomok veszik át, ami újabb csapás a kertre.
Csakhogy a csapadékszegény időben, az éppen zsendülő fűcsomók sokkos állapotba kerülhetnek, ha nyakon suhintják egy maréknyi karbamiddal. Ezért az idén mindenképpen szakítani kellene azzal a rutinnal, hogy februárban jó alaposan műtrágyáznak. Most a hagyományos szerekből később és kevesebbet érdemes kiszórni. A szobanövényekkel egyszerűbb a helyzet, mert csak azt kell eldönteni, hogy virágos vagy inkább levelei miatt tartott növényről van szó. Ez alapján a boltban megvásárolt virágosnak vagy zöldnek való rudat kell a földbe szúrni, a granulátumot bekapálgatni, vagy az oldatot időnként az öntözővízhez porciózni.
Aki nem járatos a növénytáplálás tudományában, a szabadföldi növényeknél már bajban van. Ezeknél nem ilyen egyszerű a helyzet. Ahány növénycsalád, ahány telepítési, használati mód, annyiféle tápanyagpótlási módszert lehet megkülönböztetni. Most a gyeppel foglalkozunk.
Aki a növénytáplálás alapjait nem ismeri, könnyen belezavarodhat a szakkönyvek, magazinok kertészrovatainak tanácsaiba. Sokféle terméket reklámoznak. Ezek használata azonban nem lehet véletlenszerű, mert a táplálás során azonos alapokra kellene építeni. Ezt az határozza meg, hogy növénynek, esetünkben a fűféléknek, mikor milyen tápanyagra van szükségük.
Általános igazság, hogy a sort tavasszal a nitrogén nyitja. Az első műtrágyázáskor a nitrogén mellett foszfort és káliumot is ki kellene juttatni. A nitrogéntől a fű zöldebb lesz, a foszfor a gyökérzetet erősíti, a kálium pedig az általános kondíciót javítja. A kiszórás időpontját meghatározza az is, hogy gyors vagy lassú felszívódású, vízben nem vagy éppen oldódó szert használnak.
Nyáron, ha a gyep fakul, nem elég erőteljes a növekedése, akkor szükség van egy, esetleg két újbóli műtrágyázásra. Csapadékos időben, vagy egy alapos öntözéssel kombinálva jótékony hatású ilyenkor egy adag ammónium-szulfát. Míg a hagyományos műtrágya perzselést is okozhat, addig a folyékony permettrágyák nem. Ennek kijuttatáshoz azonban permetezőkészülék kell.
Ősszel ismét szükség van foszfor és kálium műtrágyára. Akinek kevés az ideje, vagy tavasszal nem jut a kert közelébe, ősszel lassan lebomló karbamiddal juttassa ki a nitrogént, ezzel a tavaszi gyepindulást segíti.
Jól lehet műtrágyázni olcsó szerekkel és drágákkal is. Aki ért hozzá, a hagyományos alapműtrágyákkal, és ha szükséges, megfelelő makro- és mikroelemek táplálásával száz négyzetméternyi gyep tökéletes karbantartásához évente 350-400 forint elegendő. Ez persze csak akkor igaz, ha nem a belvárosi kertészeti boltokban vesszük meg az egykilós kiszerelésű kemikáliát, hanem gazdaboltban 20-50 kilós tételben. A mikro- és makroelemekből sem szükséges a literenként több ezer forintos készítményeket beszerezni. Találhatóak olcsó készítmények is.
A másik véglet a kertészeti és barkácsáruházakban a célnak tökéletesen megfelelő, kemény dobozban, vagy műanyag vödörben árusított kevert műtrágya. Aki ilyet akar használni, évente - némi nyári nitrogén-kiegészítéssel - kétszeri kijuttatással, száz négyzetméterre legalább 2000 forintos szerköltségre számítson. E drágább készítmények mellett szól, hogy vásárolható olyan is, amelyikhez széles levelű gyomokat vagy mohát irtó szert kevertek. A tapasztalatok szerint egy elgazosodott gyepet a kevéske gyomirtó nem hozza rendbe, de a friss és jól előkészített gyepet dicsérhetően karban tartja. A mohairtó adalék viszont hasznos. Aki megteheti, annak tanácsolható, hogy ez utóbbi készítményt próbálja ki.
A jövő héten a metszésről és a szabadban ilyenkor elvégezhető munkákról írunk.
