A jelentés rendkívül fontos. De nem azért, mert szenzáció. A legújabb adatok is csak 2003-ig mennek vissza, de többnyire az 1995 és 2002 közti évekből származnak. Jelzik, hogy nem új, hanem nagyon is tartós és régi problémákról van szó, de olyanokról, amelyek nem sorsszerűek: ha a társadalmak úgy akarják, megoldhatók. Ami a jelentésben új, az a gyerekek helyzetét komplex módon bemutató nemzetközi adattár. A fejlettnek nevezett országokat még soha nem riasztották ilyen lelkiismeret-ébresztő módon a gyerekek ügyében.

Magyarország a gyermekjólét színvonala tekintetében a 21 fejlett ország közül a 19. helyen áll. Az első 7 hely a skandinávoké, hollandoké és a spanyoloké. Az utolsó három helyen Magyarország, az USA és Anglia van. A jelentés nagy visszhangot kapott, kivált a rossz helyezésű országokban. Anglia - noha az utolsó években központi kérdéssé vált a gyerekszegénység ügye, és ez még nem mutatkozhat az adatokban - újra önvizsgálatot tart, hogy vajon eleget tett és tesz-e a gyerekekért. Mi sem tehetünk mást.

Vannak a vizsgált területek között olyanok, amelyeken viszonylag jók vagyunk. Például a szülő-gyerek kapcsolat, a kisgyerekek védőoltásai, a könyv helye az otthonokban mintha rendben lennének. Amiben utolsók vagyunk, az a csecsemőhalandóság, valamint a szülők foglalkoztatottsága, ami minden más szegénységmutató egyik alapja. De nagyon rossz a helyezésünk az iskolai teljesítmények és a gyerekek otthoni tanulási körülményei esetében. Magas a fiatalkorú terhesség mutatója és a kis súlyú újszülöttek aránya. Nem jók az egészséges táplálkozás és életmód mutatói, sok a csellengő gyerek. Mindent egybevetve, tenni kell. Még ebben a sokaknak rosszat hozó 2007-es évben is az eddiginél több erővel kellene megakadályozni, hogy a gyerekeken is csattanjon az ostor. És az utolsó percben vagyunk, hogy elkezdődjék a gyermekes családok helyzetét, a gyerekek esélyeit sokoldalúan, tartósan javító program, a "Legyen jobb a gyerekeknek" Nemzeti Stratégia. Hamarosan elkészül az ezt tartalmazó országgyűlési határozat. Ha a parlament ezt nagy többséggel megszavazná, lenne remény, hogy komoly figyelem, jelentős erőforrások jussanak ezekre a célokra. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy számottevő közösségi (állami, önkormányzati) erőforrások és felelősségvállalás nélkül nem mehet jól a gyerekek ügye. Ám az is érzékelhető az adatokból, hogy csak a pénz nem elég: gyerekbarát társadalom is kell. Ha van ügy, amiért érdemes összefogni, ez az.