Szurkolhatunk Tőkésnek
Ha úgy gondolja. Amennyiben ugyanis ezt ambicionálná, feketén-fehéren kiderülhet számára, mekkora a valóságos politikai ereje Markó Bélának és ellenlábasának: Tőkés László püspöknek. Ráadásul magyar szempontból kényelmes, a közösség jövőjét alig befolyásoló körülmények között. Merthogy mindez nem a politikai guillotine árnyékában történne, vagyis nincs olyan veszély, hogy ha rosszat lép az ottani magyar politikai elit, és megosztottsága elmélyül, akkor jó időre parlamenti képviselet nélkül marad az ottani magyarság. Az adott helyzetnek legfeljebb annyi a tétje, hogy a strasbourgi Európai Parlament üléstermében a következő két évben ül-e majd romániai magyar politikus. Az EU-tagságból következő mostani romániai választásokon az ott élő magyarok megtehetik azt, amit hazai voksolásokon eddig szinte még soha: kizárólag a szívük szerint szavazhatnak. Különösebb kockázatok nélkül jelezhetik: a mérsékelt Markóékat vagy a radikális Tőkéséket érzik-e magukhoz közelebb? Hogy ez kiderülhessen, ahhoz az első menetben csak annyi kell, hogy százezer erdélyi magyar támogassa aláírásával Tőkés indulási jogát. (Nincs kétség, hogy az RMDSZ listája elegendő támogatást szerez.)
Valójában tehát ideális a helyzet a nemes versengéshez. Csak épp a belső magyar viszonyok tetszenek mérgezettnek a fair meccshez.
Tőkés bosszús és sértődött. Eredetileg nem akart ő nyílt sisakkal játszani; azt szerette volna elérni, hogy az RMDSZ listáján bejutó helyet kapjon. Markó ezt elutasította - és nem kevesen gondolják most úgy: az elnök hibát követett el. Merthogy nem egyszerűen nagyvonalú gesztus lett volna részéről az RMDSZ-lista élére állítani a püspököt, hanem ezzel két legyet is ütött volna egy csapásra. Egyrészt Tőkés a választások után elmenne Strasbourgba, így Markó a Tőkés-problémát jó időre jegelhetné. Másrészt pedig egy ilyen gesztusért cserébe az RMDSZ joggal nyújthatná be a számlát a következő romániai választásokon a radikális erdélyi magyar csoportosulásoknak.
De Markó nem ezt a logikát követi. Talán azért, mert ő a püspököt egyszerűen csak "agyagba akarja döngölni", amikor önálló indulásra kényszeríti. Hiszen nincs kizárva, hogy Tőkésnek nem sikerül megszereznie a kellő számú aláírást. A püspök számára ez lenne igazi leégés és presztízsveszteség.
Tisztában van persze ezzel Tőkés is. Ezt mutatja, hogy eleve csak úgy vállalta az erdélyi "konzervatív nemzeti erők" felkérését, hogy hagyott magának egérutat. Kikötötte, bármikor visszaléphet, ha úgy ítéli meg, hogy jobb felől nem egységes a támogatottsága, és ezért nem jönnek kellő számban az aláírások. Hát csak hadd jöjjenek azok a szignók! Ha már az erdélyi magyar politikai elit egyes csoportjai között mára ennyire felégtek a megértés és a belátás hídjai, az ottani magyarságnak végül is elemiérdeke a tisztán látás.