– Nem menekült el az amerikai invázió elől, hamarosan visszajön – tette hozzá a Szami al-Aszkari, utalva arra, hogy az amerikaiak – iraki csapatokkal együtt – nemsokára megindítják a Bagdad megtisztítását és stabilizálását szolgáló hadjáratot. Sőt, korábban a törvényhozás Szadr-frakciójának vezetője úgy nyilatkozott: „Támogatjuk ezt a biztonsági tervet”. Ugyanakkor a Guardian brit napilap szerint Szadr milíciájának parancsnokai is Iránban vannak.

Muktada asz-Szadr nélkül nem is lehetne rendezni a viszonyokat Irakban. Nuri al-Maliki miniszterelnöknek is szüksége van rá: a hitszónok mozgalmának 30 képviselője ül a kormányzó sía koalícióban. Hiába sürgeti Washington Malikit, hogy fegyverezze le Szadr milíciáját, a Mehdi hadseregét, nem teheti.

Muktada a meglepetésember Irakban. Ugyan vallási címe hodzsatoleszlam, ami tulajdonképpen egy PHD fokozatnak felel meg, ha azt vesszük, hogy az ajatollah a professzor. Szadr így nem értelmezheti az Koránt, és nem adhat ki fatvákat, hívei számára kötelező vallási rendeleteket. Épp ezért talán furcsa, hogy a szigorú sía hierarchia ellenére miért is olyan népszerű Irakban. Neve régóta csodaként hangzik Irak síitái között. A lojalistást a Szadr név váltja ki síiták ezreiből: apját, a nagy tiszteletben tartott Mohammed Sadeq asz-Szadr nagyajatollahot 1999-ben gyilkolta meg a rendszer, mert szembeszállt Szaddam Huszein diktátorral, aki inkább a szunnita kisebbséggel kormányzott. Apai nagybátyját Mohammed Baqirt szintén Szaddam ölette meg 1980-ban, amiért Baqir iráni típusú iszlám állam bevezetését követelte.

Eleinte alulértékelték. De az apja által alapított jótékonysági hálózat hamar bázist teremtett Muktadának is. Az amerikai invázió után Szadr követői ételt osztottak Bagdad sía részeiben. S bár Bagdad eleste után két nappal egy iraki bíró elfogatóparancsot adott ki Szadrral szemben a mérsékelt síita vezető, Abdul Madzsid al-Khoei meggyilkolásával kapcsolatban, az ügyben semmi sem történt. Muktada szembeszállt az amerikaiakkal és Irak síita vallási vezetőivel is és következetes volt. 2003. júniusában létrehozta a Mehdi hadseregét, saját milíciáját, és feladatául a nedzsefi síita vallási intézmények védelmét tűzte ki. Aztán 2004-ben két felkelés vezetett az amerikaiak ellen, szörnyű vérfürdőkkel. A mérsékelt, iráni származású, Nedzsefben élő Ali Szisztáni nagyajatollah közreműködése kellett a vérengzés megállításhoz. Onnantól lehetett tudni, ki a főszereplő Irakban.

A Mehdi hadserege őrzi Bagdad síita negyedeit, a szunnitákat pedig – ahogy ezt az iraki vallási kisebbség állítja – szisztematikusan ölik. Szadr híveinek sikerült beszivárogniuk a belügyi szervekhez is, ahol aztán az iraki állam „leple” alatt kínozhatják a szunnitákat. Ugyanakkor mozgalma részt vett a parlamenti választásokon, és ha kellett a politikai bojkottot alkalmazott: például, amikor meg akarta akadályozni, hogy Maliki találkozzon George Bush elnökkel.

A harmincas éveiben járó hitszónok beszédeiben és politikájában keveri az iraki nacionalizmust, és a síita radikalizmust, és ez sok szegény sorsú, elsősorban fiatal, helyét kereső iraki síitának vonzó, akiknek családját Szaddam rezsimje elnyomta (esetleg egy-egy családtagot elfogott, megkínzott). Apjáról elnevezett Szadrvárosban, Bagdad egyik szegénynegyedében minimális szociális szolgáltatásokat indított be, ami szintén sok elkötelezett szerzett számára. (Így tett korábban a Hamasz is a palesztin területeken, állam az államban működve pótolta azokat a szolgáltatásokat, ahol az állam nem tudott működni.)

A radikalizálható fiatalság körében szimpátiát kelthet Szadr intézményellenessége is. Míg a Nedzsefben székelő vallási vezetők jó része iráni származású, vagy Iránban élt száműzetésben, míg Muktada iraki születésű. Ali Szisztani nagyajatollahhal szemben Muktada szerint a vallási vezetőknek aktív szerepet kéne betölteniük az iraki politikában. Ugyanakkor Muktada is tudja, hogy Irakban nem lehet iráni típusú iszlám államot bevezetni, még ha törekvései gyakran ebbe az irányba is mutatnak.

Legutóbb az Egyesült Államok azzal vádolta meg Iránt, hogy fegyvereket szállít Irakba. Korábban már lehetett hallani brit forrásokból, hogy Szadr milíciájához, a Mehdi hadseregéhez köthető elemek iráni fegyvereket használtak. Nos, az Egyesült Államok nem fog évtizedekig Irakban maradni és a szomszédos hatalmak, például Irán vagy Szaúd-Arábia politikai és egyéb téren is arra az időszakra készülnek, amikor az amerikai hadsereg távozik.

A londoni Asharq al-Awsat napilap szerint az iráni Forradalmi Gárda egyik része, a Quds (Jeruzsálem) Erői a kiképzésben is segítenek az egyre jobban felszerelt Mehdi hadseregének. Ám Irán valódi céljai is kérdésesek – ha egyáltalán a kormány parancsára történnek ezek a támogatások. Valószínűleg a Kumban székelő iráni vallási vezetők nem szeretnék, ha Nedzsef visszakapná Szaddam előtti dicsőségét és ma a síizmus központja lenne. Azzal, hogy Muktada asz-Szadrot támogatják, megfelelő zavart tartanak fenn az iraki politikusok és vallási vezetők között is.