A strasbourgi voksoláson 484 igen, 129 nem, 24 tartózkodó szavazattal elfogadott szövegben a képviselők elítélik a válogatás nélküli kivágás ösztönzését, és nem értenek egyet a lepárlás  támogatásának azonnali eltörlésével sem, ugyanakkor bátorítanák a mérsékelt borfogyasztást.

A magyar képviselők közül Tabajdi Csaba (MSZP) úgy fogalmazott,  a terv oda vezethet, hogy "a borosgazdák nem a lopót, hanem az uniós borreformot szívhatják meg", míg Glattfelder Béla (Fidesz-MPSZ) úgy vélte, a borreform során a legfontosabb az, hogy az európai bor versenyképességét a nemzetközi piacokon és a belső piacainkon is  növeljék.

Az Európai Unió világszinten a bor első számú termelője, első  számú fogyasztója és első számú exportőre - emlékeztet a görög  Katerina Baceli saját kezdeményezésű (tehát nem kötelező érvényű,  hanem véleményadó) jelentésében. Az unióban több mint 1,6 millió  gazdaságban, 3,4 millió hektárnyi területen foglalkoznak  borászattal, az EU adja a világ bortermelésének 60 százalékát.

A jelentés szerint a bortermelés pozitív hatást gyakorol a környezetre, elsősorban a talaj erózióval szembeni védelme révén, de  azért is, mert általában a természeti erőforrások kiterjedt  felhasználásával jár.
A képviselők szerint "az európai borágazat reformja fő céljának az ágazat dinamikusabbá és versenyképesebbé tételének kell lennie  anélkül, hogy az piacveszteséggel járna a nemzetközi piacokon,  figyelembe véve az európai bortermelők és borfogyasztók érdekeit, az  európai borászati hagyományok tiszteletben tartását, valamint az európai borok minőségét és hitelét".

Ezzel szemben azonban "a tömeges és válogatás nélkül történő  kivágás tervét makacsul javasló forgatókönyv indokolatlan támadást  intéz az európai borászati örökség ellen, például a legérzékenyebb termelési övezetekben, és alkalmatlan mind az európai túltermelés  elkerülésére, mind az ágazat versenyképességének megerősítésére az egyre bővülő világpiacon" - áll a jelentésben.

A képviselők úgy vélik, az Európai Bizottság tervezetével "az európai bortermelés olyan szerkezeti átalakítását tervezi, amely a  termelés néhány szőlész-borász nagytermelő kezében történő összpontosításához és az előállított borok jellegtelen egyformaságához vezet, és amely következésképpen veszélybe sodorja  az európai borok sokszínűségét és számos európai régió gazdasági, társadalmi és kulturális gazdaságát".

A jelentés szerint "ésszerűtlen" a pénzek áthelyezése a közvetlen agrárkifizetések keretéből a vidékfejlesztési keretbe, mert az a regionális fejlesztési programok általi társfinanszírozást vonná maga után. Ezt az EP szerint csak fokozatosan, két szakaszban szabad megvalósítani: az első szakaszban (2008–2011) a cél a piac  egyensúlyának visszaállítása, megtisztítás, a termelők és a borvidékek megerősítése lenne. 

A jelentés vitájában felszólalva Glattfelder Béla a nemzetközi  kereskedelmi bizottság nevében azt mondta, a reform központi eleme nem lehet a kivágás támogatása. Úgy vélte, ­amennyiben a kivágás támogatására sor kerül, akkor ennek azokra a régiókra kell koncentrálnia, ahol jelenleg is a felesleget termelik.
Rámutatott, hogy azokban a régiókban, ahol több bort fogyasztanak, mint amennyit termelnek, az import növekedése elsősorban nem az Európai Unió más tagállamaiból származó borokból származik, hanem az unión kívüli országok boraiból. A képviselő  szerint ha olyan területeken kerül sor a kivágásra, ahol egyébként eddig képesek voltak a saját fogyasztásukat megtermelni, de ezután  már nem lesznek erre képesek, akkor valószínű, hogy az unión  kívülről származó importot fogják növelni.

Tabajdi Csaba felszólalásában egyetértett Mariann Fischer Boel mezőgazdasági biztos asszonnyal, hogy a mélyreható és radikális reform szükséges és elkerülhetetlen. Leszögezte ugyanakkor: az Európai Parlament többsége egyetért abban, hogy a kivágásnál  fontosabb a szerkezetváltás, a modernizáció. Nagy veszély, hogy az új tagállamok szegényebb gazdái túl sok szőlőt vágnak ki - hangoztatta. 

Úgy vélte, a borreform során minden közösségi pénzt be kell  tenni a nemzeti borítékba, és a megszabott közösségi keretszabályokon belül a tagállamok arra költik a pénzeket, amire az  adott régióban a legnagyobb szükség van. Hozzátette: "ha igaz az, hogy 20 százalék terület alapon és 80 százalék történelmi  referenciák alapján állapítják meg a nemzeti borítékokat, az súlyos  diszkriminációt jelent az új tagállamok szőlő- és bortermelői  számára".