Február 14-én a Nagy Imre Házban a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének izzó hangulatú vitájában a baloldal mai fogódzóit keresték a megjelent tekintélyes értelmiségiek, dr. Donáth Ferenc, Lukács Péter, Huszár Tibor, Kende Péter és Vitányi Iván.
Nagy Imre, Kéthly Anna, Kádár János örökségének vállalható vagy éppen folytathatatlan elemeit mérlegelték a legtöbben.

A szociáldemokraták nem fogadják el a kapitalizmust

Lukács Péter a történelmi szociáldemokrácia örökségének felélesztését ajánlotta. Élesen szembesíteni kell a tradícionális szocdem értékeket (szociális biztonság, igazságosság) az új szociáldemokrácia által erőltetett értékekkel ((verseny, kockázat). Újra meg kell hallani a legnagyobb magyar szociáldemokrata vezetők ma is érvényes üzeneteit - a magyar szociáldemokraták soha nem gondolták például, hogy a kapitalizmus elfogadható rendszer. Kéthly Anna, az 1976-ban emigrációban elhunyt kivételes szociáldemokrata személyiség ma is a folytonosság esélyét jelenti a régi szociáldemokráciával - mondta Lukács Péter.

Kéthly, Nagy Imre eszménykép, de nem támpont

Kéthly Anna halála a magyar szociáldemokrácia halála volt egyben - szállt vitába Lukács Péterrel Kende Péter. Kende, aki az emigrációban többször találkozott Kéthlyvel, úgy fogalmazott, hogy Kéthly Annában a személyiség - tisztasága, elvhűsége - volt  a legfontosabb. Nem véletlen, hogy ő volt a magyar szociáldemokrácia zászlaja. Halála után történtek tiszteletreméltó kísérletek, de nem lehetséges az új magyar szociáldemokráciát ezekhez az emlékképekhez és eszményekhez kapcsolni. Kende Péter a baloldal, de az egész ország sorsát meghatározó döntő kérdésnek az ország modernizációját tekinti. A magyar társadalomnak évtizedes kihagyás után nagyon gyorsan kell átállnia a teljesen átalakult világ fejlődésének ütemére. Óriási kérdés, hogy hogyan tudunk bekapcsolódni ebbe  vérkeringésbe - és hogyan teremt a baloldal az új helyzetnek megfelelő identitást. A politikumnak azonban nem az identitás a legfontosabb kérdése. Az értékek, eszmék, érdekek közötti természetes különbségek kiegyenlítése a döntő feladat. A legnagyobb feneség pedig, hogy a politikusnak az értékek mellett, sőt sokszor azok előtt a kényszerekre kell figyelni. Sokszor csak arra van módja, hogy eldöntse: ezeket a kényszereket milyen durván vagy bársonyosan közvetítse a társadalomnak. Magyarország mai helyzetében Kende Péter a modernizáció kényszerét tekinti döntőnek. Ez a kulcskérdés felülírja az igazságos társadalom (egyébként mi az az igazságos társadalom - kérdezte) vágyát is. Fontos persze, hogy vannak nagy elődeink - Kéthly Anna, Nagy Imre például - de az, amit ők végeztek el, semmilyen támpontot nem ad ma a programkészítéshez...

Szakítani az egész Kádár-rendszerrel

A magyar baloldal számára '56 ötvenedik évfordulójára, 2006 végére-2007 elejére kulcskérdéssé vált, hogy ne "csak" az 56-os forradalomhoz, de még inkább, az azt követő megtorláshoz is egyértelműen határozza meg viszonyát - fogalmazott a vita előtt elmondott bevezetőjében a Nagy Imre Társaság budapesti elnöke, Donáth Ferenc. Úgy látja: elérkezett az idő, hogy az MSZP szakítson a megtorlással és mindazokkal, akik azért felelősek. Az MSZP azonosulhat a 68-as reformmal vagy a Kádár-rendszer egyéb, vállalható időszakaival, de nem szabad fedeznie az 56 utáni megtorlás felelőseit.

Huszár Tibor akadémikus ennél is tovább ment. Kijelentette: nemcsak a megtorlás nem folytatható "hagyomány", de az 1957-től fennállt egész rendszerrel szakítani kell.  Ennek a rendszernek lényegéhez tartozott a szovjet függés, a merev nómenklatúra-rendszer. A rendszer minden devianciája ezekre  a kemény korlátokra vezethető vissza. (Megjegyzendő ugyanakkor, hogy maga Kádár is különállást, devianciát képviselt a birodalmon belül. Jellegzetes esetet említett Huszár Tibor: a csehszlovákiai bevonulás után néhány hónappal, a "testvérpártok" vezetőinek drezdai találkozóján Kádár beszédét a bolgár pátfőtitkár, Zsivkov azzal szakította félbe, hogy "Dubcek után ti következtek"...)

Radikális választásra van szükség - folytatta Huszár Tibor. - Nagy Imre és Kádár János között választani kell, és ebben a dilemmában az MSZP számára kötelező Nagy Imre örökségét választani. Kádár János örökségéhez és rendszeréhez ragaszkodást meg kell hagyni a Munkáspártnak. Ezt  a választást akkor is fel kell vállalni, ha az MSZP tagságának nagy része is csodálja Kádárt. Igaz, négyszemközt, kötetlen beszélgetésben vagy interjúhelyzetben - fűzte hozzá Huszár Tibor - Kádár János tisztelőinek nagy része is világosan látja, hogy az egész rendszer lényegi eleme volt  a bizonytalanság és félelem.

Egyenlőség és demokrácia

Félrevezető úgy gondolni a szocializmusra, mint egy zárt, örök jellemzőkkel bíró rendszerre, amely szembeállítható lenne más, tökéletesen zárt rendszerekkel - mondta Vitányi Iván. - A szocializmust gyakran úgy képzelik, hogy az az egyenlőség birodalma. Vitányi Iván  a 20. század közepének kiváló polgári raikális gondolkodójára, Csécsy Imrére hivatkozott, aki ezzel szemben úgy fogalmazta meg, hogy a szocializmus nem egy "birodalom", hanem a színes, ellentmondó elemeket is ötvöző társadalmi viszonyokban bizonyos fontos szempontoknak - különös hangsúllyal az egyenlőség szempontjának - az érvényesítése. (Csécsy ugyanazt mondja, mint a kommunista mozgalom által revizionistának bélyegzett szociáldemokrata tekintély, Bernstein - csak jobban fogalmazta meg - jegyezte meg Vitányi.) Az újbaloldal teoretikusa Giddens is hasonló módon fogja fel a szocializmust: a szocializmus nem az egyenlőség birodalma - hanem az "egyenlőségről szól" ("is about...").

Marx nem szólt a demokráciáról, számára ezt a problémát elfedte a szocializmustól várt megoldás - folytatta Vitányi Iván. Pedig  ademokrácia közös érték szocialisták és nem szocialisták számára. - Mindazokkal egyetértünk, akik arra törekednek, hogy az egyének éretten, informáltan, megfelelő képességekkel felvértezve érdemben beleszóljanak a közös ügyekbe, hassanak, befolyásoljanak, irányítsanak. Ez közös cél, közös érték. (Vitányi Iván utalt Gyurcsány Ferenc legutóbbi nagy nyilvános beszédére, február 12-i évértékelőjére is, ahol nagy hangsúllyal szólt az oktatás minőségi javításáról, hogy minden magyar polgár képes legyen értő módon olvasni, és problémamegoldó képességei birtokában vehessen részt a demokratikus közéletben.) A demokráciához való viszony döntő kérdés: a legfontosabb választóvonal azokat választja el, akik szerint a jó célok diktatúrával is elérhetők, illetve akik ezt csak demokráciával tartják elérhetőnek. Nagy Imre egyértelműen az utóbbi táborba tartozott, amit bizonyít '56 októberének tapasztalatai alapján elfoglalt álláspontja a magyar közéletnek az 1945-ös többpártrendszerű, koalíciós berendezkedéshez való visszavezetéséről. Nagy Imre a demokratikus úthoz ragaszkodásával szociáldemokrata volt, mi más? - folytatta Vitányi Iván.

Kelet-Európa és Magyarország alapkérdéseihez visszatérve Vitányi azt fejtegette, hogy ebben a régióban nem az a társadalom fő problémája, amivel a nyugati "harmadik út", az új szociáldemokrácia teoretikusai, Ulrich Beck és különösen Anthony Giddens birkóznak. Ők a közösségi, családi, vallási, civil szálak felbomlását tapasztalják az "első világban". Mi, kelet-európaiak ezzel szemben az urambátyám viszonyok, a gazdasági és politikai életben szívósan továbbélő simlisség, a feudalizmus virágzásával küzdünk mindmáig. 

Donáth Ferenc zárszavában Vitányi Iván utolsó mondatait megerősítve Nagy Imre híres tanulmányából olvasott fel egy részletet. "A munkásmozgalom és az agrárszocializmus" 19 század végi közös eredetéről szóló írásban Nagy Imre azt fejtette ki, hogy a kelet-európai baloldal egyértelműen a feudalizmussal szemben határozta meg magát, a paraszti világ modernizálása mellett kötelezte el magát, a feudális elnyomással szemben.

Feltétlenül folytatni kell

"Ezt a vitát nem szabad itt abbahagyni. Feltétlenül folytatni kell" - összegezte fölvillanyozó tapasztalatait Bíró András, az Autonómia Alapítvány nemzetközi hírű vezetője szerdán a Nagy Imre Házban. A német közéletet alapvetően átalakító híres történészvitára utalva kijelentette: a Nagy Imre Társaság budapesti szervezetének szerdai vitája annyira fontos, hogy ki kell terjeszteni, hogy a magyar közélet figyelme végre más irányba terelődjön, mint az egyre szélsőségesebb, árpádsávos jobboldali aktivisták által napirenden tartott témák. A német vitához hasonló mélységű feltáráshoz azonban hitelességre van szükség, ez pedig nem lehetséges önvizsgálat nélkül - mondta Bíró András.