Kovács József tápszentmiklósi polgármester íróasztala tele van iratotokkal: kézírásos levelek, gépelt ajánlások - mondhatni referenciák -, ötven-hatvan sorba tömörített sorsdrámák hevernek itt csoportosítva. Az elmúlt napokban az ingyenes lakáshasználatot ígérő felhívásukra érkező ajánlkozásokat böngészte a pannonhalmi kistérséghez tartozó, nem egészen ezer lakosú falu negyedszer újraválasztott első embere.

- Kegyetlen sorsokkal éjszakáztam - mondja Kovács József. - Az ország minden tájáról özönlenek a kérések, írtak Nógrádból, Szabolcsból, de még Erdélyből is. Négy-ötgyerekes családok kétségbeesetten vázolják a sorsukat, a szülők évek óta munka nélkül tengődnek, segélyekből fizetik ötven négyzetméteres albérletüket. A Nyugat-Dunántúlról nézve elképesztő szegénység árad ezekből a levelekből. Átmeneti szállók vezetői ajánlják lakóikat, mert egyébként esélyük sem lesz soha az önálló, emberhez méltó életre.

A polgármester pontozza a jelentkezőket, mégpedig a képviselőtestület által jóváhagyott szempontok szerint. Az alapfeltétel, hogy legyen az érdeklődőnek legalább egy, szeptembertől ötödikes gyereke. Előny, ha van még egy-két kisebb csemete is a családban.

Figyelembe veszik a szülők szakmáját, hiszen nem szeretnék, ha ezen a vidéken sem találnának munkát a családfenntartók, noha a polgármester szerint errefelé csak az nem dolgozik, aki nem is akar. A közeli Győr ugyanis sokféle lehetőséget kínál a munkavállalóknak.

A jelentkezéseket e hét végén zárják le, s mintegy húsz családot választanak ki a papírok alapján. Aztán a nyakukba veszik az országot a település vezetői, és mostani környezetükben meglátogatják az ide vágyókat. Ezt követően döntenek arról, kinek ajánlják fel a héten elkészülő, teljesen felújított önkormányzati lakást. Pontosabban: egy összkomfortos ház ez, amelyet nemrég vásárolt meg a falu. Kilencvenhét négyzetméter az alapterülete, tágas udvarán áll egy gar-zonlakás is. A telek kiválóan alkalmas gazdálkodásra, kisárutermelésre. Az ingatlant a település teljesen felújítja, s kulcsrakészen nyújtja át a beköltözőnek, akinek két évig egyetlen forint lakbért sem kell fizetnie, csupán a közüzemi díjak terhelik. Két esztendő múltán havi huszonötezer forint lesz a bérleti díj, de a bennlakó akár meg is vásárolhatja a házat. 

A tápszentmiklósi iskolában jelenleg százöt gyerek tanul. Négy szomszédos település egy többcélú társulás keretében három iskolát tart fenn, a felsősök Tápszentmiklósra járnak át.

Szeptembertől az osztálylétszámokhoz kötött csoportnormatívát vezetnek be a magyar oktatási intézményekben.  A törvény szerint az ötödik osztályban legalább tizennyolc gyereknek kell tanulnia. Az előzetes számítások szerint a jövő tanévben éppen ennyi gyerek iratkozik be az iskolába. De mi van, ha valamelyikük mégis máshol fog tanulni? Nem ritka ugyanis, hogy a környéken élő, de Győrött dolgozó szülők reggelente magukkal viszik gyereküket valamelyik győri általános iskolába.

Tehát a helyzet az: ha csak egyetlen család is meggondolja magát, s eggyel kevesebb lesz az ötödikes gyerek, akkor Tápszentmiklós már nem igényelhet támogatást a többcélú kistérségi társulástól, ennek következtében pedig elesik harmincmillió forinttól. A „házat-gyerekért” akcióval ezt akarják megelőzni.

Tápszentmiklós önkormányzata nem az utóbbi hetekben ébredt rá arra, hogy érdemes ösztönözni a gyerekvállalást, s valami módon helyben kell tartani a diákokat.

Három évvel ezelőtt például külön testületi ülésen foglalkoztak egy hétgyerekes helybeli család sorsával. A gyámügy megítélése szerint ugyanis az ott élő gyerekek egészséges fejlődése családon belül nem volt biztosítható, körülményeiket nem találták megfelelőnek, a szülők életvitele sem tűnt elfogadhatónak.

A testület azonban fölkarolta a családot: sok segítséggel, odafigyeléssel elérték azt, hogy a gyermekeket nem vették el a szüleiktől, helyzetük konszolidálódott. Most is a helyi iskolába járnak, beilleszkedtek, közepes tanulók. Tápszentmiklóson valamennyi újszülött érkezésekor harmincezer forintot kap az adott család. A ballagó gyerekek pedig ötezer forintos autónyeremény-betétkönyvben részesülnek.

Ezekről lehetőségekről még nem is tudnak azok, akik már jelentkeztek, vagy csak titkon fontolgatják az odaköltözést. Naponta többen is érkeznek inkognitóban, körbejárják a házat. Amikor a helyszínen megszólítottuk néhányukat, nem voltak túl beszédesek. Annyit azért megtudunk: az egyik család Tolnában él, az apa már korábban azon gondolkodott, hogy Ausztriában vállal munkát, de nem akarta magára hagyni feleségét és gyermekeit.

A másik érdeklődő család csak futólag veszi szemügyre az épületet, gyanítom, amikor mi elmegyünk, visszatérnek még egy alaposabb mustrára. Ők Somogy megyeiek, a azt mondják: rokonaik miatt szeretnének Győrhöz közel kerülni. Fényképezni ők sem engedik magukat. Az apa körbesétálja a házat, aztán a fiára néz - tíz év körüli, kissé riadt gyerek, valószínűleg ő a kulcsszereplő -, de nem mond semmit neki. A fiú tekintete sem árulja el, hogy szívesen költözne-e ebbe a házba, ebbe a faluba.

Ez a ház várja a beköltözõ családot Tápszentmiklóson