A jelentés rendkívül fontos. De nem azért, mert szenzáció. A legújabb adatok is csak 2003-ig mennek vissza, de többnyire az 1995 és 2002 közti évekből származnak. Jelzik, hogy nem új, hanem nagyon is tartós és régi problémákról van szó, de olyanokról, amelyek nem sorsszerűek: ha a társadalmak úgy akarják, megoldhatók.  Ami a jelentésben  új, az a gyerekek helyzetét komplex módon bemutató nemzetközi adattár. A fejlettnek nevezett országokat még soha nem riasztották ilyen lelkiismeret ébresztő módon a gyerekek ügyében.

Magyarország a gyermekjólét színvonala tekintetében a  21 fejlett ország közül a 19. helyen áll. Az első 7  hely a skandinávoké, hollandoké és spanyoloké.  Az utolsó három helyen  Magyarország, az USA  és Anglia van. A jelentés nagy visszhangot kapott, kivált a rossz helyezésű országokban.  Anglia – noha az utolsó években központi kérdéssé vált a gyerekszegénység ügye, és ez még nem mutatkozhat az adatokban  – újra önvizsgálatot tart, hogy vajon eleget tett és tesz-e a gyerekekért. Mi sem tehetünk mást.

A gyerekjólét egyes összetevőinek helyezése a 21 ország alkotta mezőben a legjobb és a legrosszabb helyzetű ország, valamint Magyarország esetében

	Anyagi jólét	Egészség Biztonság	Oktatás	Családi kortárs kapcsolatok	Magatartás  kockázatok	Szubjektív jólét	Átlagos helyezés
Hollandia	10	2	6	3	3	1	4,2
Magyar- ország	20	17	13	6	18	13	14,5
Anglia	18	12	17	21	21	20	18,2

Vannak a vizsgált területek között olyanok, amelyeken viszonylag jók vagyunk. Például a  szülő-gyerek kapcsolat, a kisgyerekek védőoltásai,  a könyv helye az otthonokban mintha rendben lennének. Amiben utolsók vagyunk, az a csecsemőhalandóság, valamint a szülők foglalkoztatottsága, ami  minden más szegénységmutató egyik alapja. De nagyon rossz a helyezésünk az iskolai teljesítmények és a gyerekek otthoni tanulási körülményei esetében. Magas  a fiatalkorú terhesség mutatója és a kissúlyú újszülöttek  aránya. Nem jók az egészséges táplálkozás és életmód mutatói, sok a csellengő gyerek. 

Mindent egybevetve, tenni kell. Még  ebben a sokaknak rosszat hozó  2007-es évben is az eddiginél  több erővel kellene  megakadályozni, hogy a gyerekeken is  csattanjon az ostor.  És az utolsó percben vagyunk, hogy elkezdődjék a gyerekes családok helyzetét, a gyerekek esélyeit sokoldalúan, tartósan javító program, a „Legyen jobb a gyerekeknek” Nemzeti Stratégia. Hamarosan elkészül az ezt tartalmazó Országgyűlési Határozat.  Ha a Parlament ezt nagy többséggel megszavazná, lenne   remény, hogy komoly figyelem, jelentős erőforrások  jussanak e célokra. A nemzetközi összehasonlítás azt mutatja, hogy számottevő közösségi (állami, önkormányzati)  erőforrások és felelősségvállalás nélkül nem mehet  jól a gyerekek ügye.  Ám az is érzékelhető az adatokból, hogy csak a pénz nem elég: gyerekbarát társadalom is kell. Ha van ügy, amiért érdemes összefogni, ez az.