"A rendelkezésre álló adatok teljesen megbízhatatlanok. Egyrészt nincsenek meg az eredeti bírói eljárás iratai, illetve csak részben vannak meg, abból nem derül ki, hogy Képíró Sándor pontosan mit követett el. Az egyetlenegy állítás az az, hogy alárendeltjei ellenőrzését elmulasztotta" - hangsúlyozta Ungváry Krisztián. A történész rámutatott, hogy az 1942-es délvidéki vérengzéssel kapcsolatos ügyek nagyon jól feltártak, nemcsak a második világháború után, hanem az 1956-os forradalmat követően is vizsgálták a csendőrség szerepét, Képíró Sándor neve azonban nem fordul elő ezekben az iratokban.

Ungváry Krisztián hozzátette: arról az 1946-os népbírósági ítéletről nincs tudomása, amelyre a Simon Wiesenthal Központ szintén hivatkozott. Kádár Éva jogtörténész kutató is kiemelte, hogy sem a levéltári, sem pedig a bírósági dokumentumokban nem lehet fellelni az 1946-os tárgyalásra utaló adatokat. A kutató az MTI-nek a szerdai tanácsozáson elmondta: a szerb igazságügyi minisztérium eljuttatta a szakértőknek annak az 1944-es tárgyalásnak a jegyzőkönyvét, amelyben a csendőrök szerepét vizsgálták az újvidéki mészárlásban.
Az ítéletből kiderül, hogy Képíró Sándor nem adott parancsot kivégzésekre, és ő maga sem hajtott végre kivégzést - tette hozzá.

A csendőr hadnagyot hűtlenség miatt ítélték el; ellene a konkrét vád az volt, hogy elhanyagolta az alárendeltjeinek ellenőrzését - mutatott rá Kádár Éva. Az újvidéki razzia idején, 1942 januárjában a Délvidéket visszafoglaló magyar karhatalom mintegy 1300 embert - főleg szerbeket, zsidókat és cigányokat - gyilkolt meg. Kádár Éva szerint megalapozatlanok azok a vádak is, hogy Képíró Sándor részt vett volna a vajdasági deportálásokban: a dokumentumok azt bizonyítják, hogy a délvidéki zsidók elhurcolása 1944 áprilisában-májusában befejeződött, a csendőr hadnagy a januári bírósági ítélete miatt pedig csak június elsején lépett újra szolgálatba - azt követően, hogy Horthy Miklós kormányzó törölte az ítéletet.

A korábbi tervek szerint a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság csendőrség-történeti szimpóziumán felszólalt volna a 93 éves Képíró Sándor is, végül azonban a szerdai eseményen nem jelent meg. A szervezők szerint betegsége miatt nem ment el a tanácskozásra.

Képíró Sándor egyik ismerőse, Farbaky Ákos ugyanakkor felolvasta a csendőr hadnagy 1984-ben írt visszaemlékezését az 1942-es januári újvidéki eseményekről. "A csendőrtisztek feladata kizárólagosan az igazoltatás volt. A csendőrtisztek feladata pedig az igazoltatás ellenőrzése és a járőrök irányítása. (...) Újvidéken még véletlenül sem láttam egy hullát sem, nemhogy részt vettem volna a vérengzésben. Köztudomású, hogy a kivégzések a razzia harmadik napján a Duna-parton történtek, amit a honvédség rendezett és ahol egy csendőr sem volt jelen" - olvasható Képíró Sándor visszaemlékezésében.

A szerdai tanácskozáson szó volt egyebek mellett szó volt a csendőrség történetéről, a szervezet felsőtiszti karának összetételéről, a polgári rendvédelmi szervezetekről, valamint a előadás hangzott el a cigánybűnözésről a csendőrségi szakirodalomban.

Az MTI-nek nyilatkozó Karsai László történész szerint durva rágalmakon alapul a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodája igazgatójának vizsgálata. Azt azonban a szakember megjegyzi, hogy nem teljesen alaptalanul vádolták meg Képíró Sándort, hiszen 1942-ben ő is Újvidéken tartózkodott, de a csendőr hadnagy - mint mondta -nyilván egy beosztott volt. Az is tény, hogy a csendőrök "nem voltak ártatlanok" az újvidéki mészárlásban, igaz nem ők "húzták meg a ravaszt", de az igazoltatások után a csendőrök adták át a honvédeknek az embereket, így bűnrészesek a kivégzésben.

A Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának igazgatója 2006 szeptemberében jelentette be, hogy feltételezett háborús bűnösre bukkant Budapesten. Efraim Zuroff akkor azt mondta: Képíró Sándor az 1942-es újvidéki mészárlásokban csendőrként, valamint az 1944-es délvidéki deportálásban csendőr századosként tevékenykedett. A központ vezetője hangsúlyozta: két per is indult Képíró Sándor ellen, 1944-ben tíz évre ítélték a Magyar Hadsereghez való hűtlensége és rossz hírnév keltése miatt. Ezt az ítéletet a német megszállást követően érvénytelenítették, majd 1946-ban a Népbíróság 14 évre ítélte háborús bűnök miatt. Az ítélethirdetéskor már külföldön tartózkodott, évtizedekig Argentínában élt.

Efraim Zuroff később felszólította a szerb kormányt, hogy siettesse több feltételezett második világháborús háborús bűnös - köztük a jelenleg Budapesten élő Képíró Sándor - Belgrádnak történő kiadását, hogy ott bíróság elé lehessen állítani őket. 2007 februárjában Vuk Draskovic szerb külügyminiszter - aki a szerb parlamenti választást megelőző kampány finisében látogatott el Újvidékre, a helyi zsidó közösséghez - azt mondta, az lenne a normális, ha a magyar hatóságok teljesítenék kötelességüket, mert akkor nem történhetne meg az, hogy Képíró Sándor szabadon hal meg.

A Fővárosi Bíróság szakkollégiumának vezetője ugyanakkor az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a magyar bíróságnak a jelenleg ismert adatok alapján nincs tudomása arról az 1946-ban hozott ítéletről.

A kérdés szóba került Göncz Kinga magyar külügyminiszter februári izraeli látogatásán is. (MTI)