Igazán súlyos egyéniség
A svéd alpesi sízőnő a hazájában rendezett világbajnokságon egy hét alatt három aranyérmet nyert (lesiklásban, kombinációban és szuperóriás-műlesiklásban), de e kivételes produkcióval önmagában még nem döntött volna rekordot: a csúcsot azzal érte el, hogy korábban győzött műlesiklásban (2001) és óriás-műlesiklásban (2003, 2005) is, vagyis immár az összes szakágban legalább egyszer - némelyikben kétszer - vb-elsőnek mondhatja magát... Ilyesmit senki nem állíthat magáról rajta kívül.
A huszonhat éves, 170 centis, 82 kilós (hoppá!), Monte-Carlóban élő sportolónő Umeában született egy háromgyermekes családban, saját bevallása szerint tanár édesanyja a legnagyobb szurkolója (még szép). Szakmai problémáit akár az otthoni vacsoraasztalnál is elemezgetheti, tekintve, hogy a svéd női alpesi síválogatott trénereként dolgozó édesapja a személyes edzője. Pályafutása legemlékezetesebb versenyének a 2001-es, St. Anton-i világbajnokságot nevezi meg; ezt az álláspontját sem a torinói téli olimpián aratott műlesikló-elsőségét követően, sem a múlt heti diadalsorozat után nem módosította. Minden idők legnagyszerűbb sízőjének - szerényen - a svájci Vreni Schneidert, illetve honfitársát, Ingemar Stenmarkot tartja.
A mostani teljesítmény kapcsán sokan megjegyzik: a skandináv extraklasszis dolga sokat egyszerűsödött azzal, hogy fő ellenfele, a horvát Janica Kostelic távol maradt a vb-től. Sosem derül ki, mi történt volna, ha riválisa is felbukkan az arei lejtőkön, azt viszont kockázat nélkül kijelenthetjük: Pärson idegeire mindenképpen jó hatással volt a legnagyobb vetélytárs hiánya. Tudniillik - mint hírlik - úgy gyűlölik egymást Kosteliccsel, hogy egy nagyobb kanál víz simán elegendő lenne a másik megfojtásához.
A horvátnak a vb-t figyelve - ellenlábasa keddi malőrje dacára - újabb nyomós indoka akadhat utálata fokozására. Pärson leírhatatlan örömére.
Tegnap a férfiak óriás-műlesikló számát a norvég Aksel Lund Svindal nyerte két svájci versenyző, Albrecht és Cuche előtt.