A kétéltűek drasztikus fogyatkozását az 1980-as évek óta érzékelik természetvédők, biológusok, ökológusok. Akkor a tudósok az okokat keresve elsősorban a vizes élőhelyek eltűnésére, a talaj és vizek elszennyeződésére hívták fel a figyelmet. A csupasz testű békák, gőték, szalamandrák - melyek egyedfejlődésének kezdeti szakasza a vízhez kötött - a víz és a levegő összetételének megváltozására, a vegyszerekre különösen érzékenyek.

Az utóbbi években azonban a trópusi területeken olyan mértékű és hirtelen pusztulásuk indult el, amelynek más oka is kellett hogy legyen. Közép-Amerika védett nemzeti parkjaiban néhány év alatt fajok tucatjai tűntek el. A panamai El Cope buja növényzetű köderdejében például 2004 szeptemberében mindössze négy hónap alatt szinte teljesen eltűntek az azelőtt lármás békák a nemzeti park területéről. Az ok egy járványszerűen terjedő, a békák bőrét megtámadó gomba: a Batrachochytrium dendrobatidis volt, amely megbénítja az állatok bőrlégzését, így azok órákon belül kimúlnak. Lips tapasztalatai szerint, ha egy területen az említett gomba felüti a fejét, ott a békák 80 százaléka fél éven belül elpusztul. A ritka fajok esetében ez a fertőzés a kihalást jelenti.

Néhány atlantai zoológus, felismerve a fertőzés terjedésének irányát, Panama néhány más nemzeti parkjában akcióba kezdett, amelynek során több száz békát gyűjtöttek be és szállítottak el Atlantába, a panamai kormány engedélyével. Az akció sikerrel zárult, 35 békafajt sikerült szaporodásra bírni, és a szaporulatot különféle észak-amerikai állatkertekben nevelik tovább. A gyors akció sikerét jelzi, hogy 20 faj a begyűjtöttek közül azóta eredeti élőhelyén már nem található meg, a gombás fertőzés áldozata lett - számolt be a Der Spiegel hasábjain az akcióban részt vett zoológus.

A végzetes kórokozó pontos eredete és megbetegítő mechanizmusa eddig nem teljesen tisztázott. Dr. Puky Miklós, az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézetének kutatója szerint azonban a betegség Európában és így Magyarországon is sokkal kisebb mértékben játszik szerepet a kétéltűek fogyatkozásában, mint az amerikai és az ausztrál kontinensen, bár megjelenéséről már vannak szórványos jelzések. "Lehetséges, hogy egyes leromlott állományok ebben pusztulnak el végül, de az európai kétéltű fajok egyedszámának csökkenésében sokkal nagyobb szerepe van az élőhelyek eltűnésének, feldarabolódásának és a környezetszennyezésnek" - fejtette ki lapunknak.

Dr. Puky Miklós szerint a kétéltűek drasztikus állománycsökkenése több különböző, közvetlen okra vezethető viszsza. Ázsia egyes részein például az állatok étkezési célú begyűjtése tekinthető a legfontosabb oknak. A gombafertőzés, amely feltételezések szerint egy bizonyos, a 60-as évekig a terhességi tesztekhez használt, afrikai karmosbéka faj világméretű exportjával tudott elterjedni, elsősorban most is Közép- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában pusztít.

2006-ban a világ 50, kétéltűekkel foglalkozó tudósa a Science magazin hasábjain sürgetett összefogást a kétéltűek megmentésére. Az Összefogás a kétéltűek túléléséért felhívás szerzői szerint mintegy 400 millió dollárra lenne szükség ahhoz, hogy megállítsák a világméretű kihalási hullámot. Javaslatuk szerint egy általuk létrehozott alap finanszírozná a veszélyeztetett területeken a békák befogását, fogságban való szaporítását, az egyéb kutatásokat és kampányokat, az állatcsoport védelmének világméretű megszervezését.