Bécsben hivatalosan eddig szűkszavúan reagáltak a történtekre, amelyek Ausztria több vezetőjét, elsősorban Wolfgang Schüssel akkori kancellárt érintik. A Guardian idézi Astrid Harz külügyi szóvivőt, aki szerint annak idején "alaposan megvizsgálták az ügyletet", és "2003-2004-ben Irakban és a régióban a helyzet alapvetően más volt, mint most". (Schüssel, félresöpörve az amerikai és brit tiltakozásokat, személyesen hagyta jóvá a fegyverszállítást az iráni rendőrség kábítószer-ellenes csoportjának.)

Ha beigazolódnak a Spiegel Online-on Marion Kraske cikkében foglaltak, politikai földcsuszamlást idézhetnek elő nyugati szomszédunknál - és egyben nagymértékben erősítik az utóbbi időben felerősödött amerikai vádak hitelét, hogy Irán modern fegyverekkel, robbanóanyagokkal, specialistákkal segíti Irakban az amerikaiak, szövetségeseik és a szunnita ellenlázadókkal szemben fellépő síita csoportokat.

Az osztrák zöldek, amelyek kezdettől fogva ellenezték Bécs és Teherán kétes fegyverüzletét, Schüssel mellett más osztrák vezető politikusokat, így Günter Plattert (2004-2005-ben belügyminiszter, jelenleg védelmi miniszter), Ursula Plassnik jelenlegi külügyminisztert, Ernst Strasser korábbi belügyminisztert is felelősnek tartják a fegyverüzletért. A bécsi hallgatás azért is figyelemre méltó, mert korábban Peter Pilz, a zöldek parlamenti képviselője kemény bírálata nyomán heves sajtóvita robbant ki.

A Steyr-Mannlicher elhárítja a felelősséget. Mind mondják, az ügyletet annak idején az osztrák kormányzat jóváhagyta. Franz Holzschuh, az új tulajdonos kétségbe vonja a HS.50-esek eredetiségét. Lehet, hogy másolatok, mondja, ellenőrízni kellene a gyártási sorozatszámokat. Wolfgang Führlich, az S-M akkori vezetője évekkel ezelőtt, amikor a botrány első szakasza a szállítások kapcsán kirobbant, sajátos logikával azt állította a könnyű páncélzatú járműveket is átütő, megállító, egy embert másfél kilométerről kettétépő, kategóriájában a világ egyik legkorszerűbbnek tartott fegyveréről, hogy "ártalmatlanabb, mint egy pisztoly"...