Az etno kitörése
- Már évekkel ezelőtt elgondolkodtunk, hogyan is lehetne intézményes keretek között, színvonalasan dzsesszt tanítani - mondja Mits Gergely tanszékvezető. - Úgy gondoljuk, ma már nincsenek elkülönítve az egyes műfajok, egy zenésznek ismernie kell mindegyik stílust, és meg kell tudnia különböztetni az igényes zenét az igénytelentől. Ez a fajta nyitottság feltétlenül szükséges, ezért tartjuk fontosnak, hogy hallgatóinkat megismertessük például a világzenével, az etnóval. Azt szeretnénk, ha a három év alatt az elméleti tudás mellett a hazai és külföldi zenészektől, vendégelőadóktól azt is megtanulnák, hogyan álljanak helyt egy-egy más műfajban alkotó együttesben, ha épp meghívják őket.
- Nem meglepő, hogy egy dzsessz tanszéken világzenét is oktatnak, mert szinte mindenre mondhatjuk, hogy világzene, amelyben eltérő stílusok, műfajok, értelmezések találkoznak. A világzenét átjárhatóság, befogadás jellemzi, tulajdonképpen egy olvasztótégely, amely világtájakat köt és műfajokat kever össze - mondja Végső Zoltán zenész, zenekritikus. - Persze ne feledjük, hogy a világzene mindig csak a jelennek szól, amit mi most világzenének nevezünk, azt száz év múlva valószínűleg népzeneként fogják hallgatni.
H. Magyar Kornél zenész, szakíró szerint sincs abban meglepő, hogy világzenét is oktatnak a dzsessz tanszéken, hiszen a világzene művészfüggő műfaj: egy tehetséges, nyitott egyéniség képes az őt ért sokféle hatást valami új minőséggé gyúrni. Ez a fajta hozzáállás, szemlélet tanítható, de szinte csak mester-tanítvány viszonyban. Szerinte igazi világzenész például Lantos Zoltán hegedűművész, aki kortárs improvizatív zenének nevezi muzsikáját: nemcsak a kilenc, az indiai klasszikus zene tanulmányozásával Delhiben eltöltött év hatott rá, hanem az a számtalan művész is a világ minden tájáról, akivel gyakran játszik együtt.
Végső Zoltán szerint is sok tehetséges művész dolgozik Magyarországon. - Amíg olyan előadóink vannak, mint Balogh Kálmán, Herczku Ágnes, Szalóki Ágnes vagy Palya Bea, akik európai színvonalon alkotnak és folyamatosan képesek a megújulásra, addig nincs miért keseregnünk.
H. Magyar Kornél szerint azonban a közönség nem elég nyitott. - Vannak koncerttermek, klubok, telt házasak is az előadások, de legtöbbször a hallgatók mintha nem lennének tisztában azzal, hogy a világzene (és ezalatt nem a menedzserek által népszerűsített, egy-két lemezes, populáris előadók munkáját értem) egy akár több ezer éves hagyomány eszszenciája, amely igazán mély élményt adhat, ha hagyjuk.