A Fidesz alelnöke arra hívott fel: tegyük zárójelbe a spekulációkat, amelyek összefüggést keresnek a Kossuth téri kordon és a lövöldözés között, s kellő alap nélkül nem azt kellene találgatni, kinek állhatott érdekében, ami történt. Az ugyanis rendőrségi ügy.

Kuncze Gábor szerint is az. A leköszönő SZDSZ-elnök arra kérte a magukat demokratikusnak valló erőket, ne tegyék politikai viták tárgyává a Teve utcai támadást, ami - ahogy a kormányfő fogalmazott, miután megnézett néhány szétlőtt irodát - a társadalom egyik alapintézménye elleni, semmivel sem magyarázható bűntett.

Azonban Gyurcsány és Kuncze szavaiból kitűnt, Szili Katalinnal ellentétben ők felfedezni vélnek bizonyos összefüggéseket a radikalizálódó szélsőségesek és a golyózápor között.

Néhány órával a lövések után az élet visszatért a megszokott kerékvágásba. Azaz csak majdnem, végül is most valódi lövések dördültek. Az ellenoldalak mégis folytatták egymás alig burkolt gyanúsítgatását: ki is húzhatott nagyobb hasznot a történtekből.

Az utóbbi időben a kormány többször fenyegetett a terrorizmus rémével. Választási nagygyűlések előtt fel-felröppentek "meg nem erősített titkosszolgálati értesülések" arról, hogy ismert köztörvényes bűnözők merényletre készülnek, robbantani akarnak - aztán nem történt semmi. Most történt. Valódi fegyverből acélmagvas lőszereket lőttek ki a rendőrség központjára. S bár a rendőrség egyelőre lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés gyanújával nyomoz, ami történt, szakértők szerint már terrortámadásnak is minősíthető. Még akkor is, ha a végén kiderül, "csak" valamelyik bűnszervezet akarta ily módon megtorolni vezérének elfogását. Akik kitalálták és végrehajtották a keddi támadást, vélhetően nem akartak sem többet, sem kevesebbet, mint megüzenni a rendőrségnek, talán a kormánynak, s valószínűleg még sok mindenki másnak, hogy ők nem félnek senkitől és semmitől, bármit megtehetnek.

Mivel a Kalasnyikov nem tartozik az érdekérvényesítés demokratikus eszközei közé, a történteket intő jelként kellene tekinteni: vannak, akiknek valóban semmi sem drága. A politikai elit - úgy tűnik - mégsem tanult a támadásból, sőt, talán fel sem fogta jelentőségét. Még ezt sem tartja elég oknak a közös fellépésre.

Hölgyeim, Uraim, lőttek!

Mindegy, hogy politikai vagy bűnözői érdekektől vezérelve, de rátámadtak a rendőrségre. Egyelőre csak figyelmeztetésként, ám ki tudja, mit hoz a holnap. Ma úgy fest: már vannak, akik a mind brutálisabb politikai, közéleti szócsatákat immár géppisztolysorozatokkal akarják megvívni. És még vannak, akik továbbra is elhiszik: sikerülhet a szélsőségesek létezéséből politikai tőkét kovácsolni.

És mi van, ha nem?