A beszélgetéskötetet tavaly májusban adták ki Havannában, a könyv bemutatóján annak idején jelen volt a válaszoló Fidel Castro és a kérdező Ignacio Ramonet is. Akkor még senki nem sejthette, hogy a kubai vezető súlyos műtétnek néz elébe.

Decemberben már a harmadik kubai kiadásra is sor került, amelybe beiktattak néhány kérdést és választ a francia nyelvű változathoz, illetve történtek pontosítások, javítások. A francia kiadást a múlt héten Párizsban mutatta be Ignacio Ramonet, aki a könyvnek ezúttal a Fidel Castro: Biographie á deux voix (Fidel Castro: Életrajz két hangra) címet adta.

Feltételezhető, hogy a 80 éves Castro időközben bekövetkezett betegsége indokolta a külvilág számára az egyértelműbb címet, egyben "az életrajz" hangsúlyozását. Ramonet szerint egyébként sokkal többről van szó, mint életrajzról. Egy korszak és egy élet testamentuma, "egy kivételes főszereplő, egy az elveihez töretlenül ragaszkodó forradalmár, mély erkölcsi meggyőződésű elemző elmondásában”. 

Lehet szeretni vagy gyűlölni a kubai vezető nézeteit, ám tény, hogy a legrégebben hatalmon lévő államfő. Fél évszázad történelmének alakítója és tanúja, aki a kis karibi szigetország élén tíz amerikai elnök (Eisenhowertől az ifjabb Bushig) kormányzatával dacolt társadalmi elvei és a nemzeti függetlenség védelmében.

Hruscsovval kezdve Nehrún, Nasszeren, Titón, Ben Bellán, Indira Gandhin, Salvador Allendén, Brezsnyeven, Mitterandon, Gorbacsovon,  II. János Pál pápán át megannyi vezetővel osztotta meg nézeteit a világról. Felsorolhatatlan mindazoknak a neves művészeknek, íróknak, értelmiségieknek a nevei, akikkel találkozott Castro.

A könyv 26 fejezetből áll, s közülük különös figyelmet érdemel, hogy Castro miként értékeli most az 1962-es rakétaválságot, Kuba angolai és etiópiai szerepvállalását, vagy a Szovjetunió összeomlását. Ignacio Ramonet felveti azokat a problémákat is, amelyeket - európai értelmiségiként - interjúalanyától eltérően ítél meg: emberi jogok, a belső ellenzék elnyomása, halálos ítéletek alkalmazása, egypártrendszer, stb. Castro nem tér ki, s válaszai segítenek megérteni az olvasó számára a kubai politika döntéseinek indokait. Az utolsó fejezetben a vezető maga vázolja, miként látja Kuba jövőjét távozása után.

Fidel Castro ritkán adott exkluzív interjút. Ha nem tévedünk, Ignacio Ramonet a negyedik, akinek megadatott, hogy több órán át faggathatta a kubai vezetőt. Előtte az olasz Gianni Miná, a brazil pap Frei Betto és a nicaraguai Tomás Borge publikált beszélgetés-kötetet. Mindegyiknek már jó ideje. Igaz, utóbb Oliver Stone filmet készíthetett Castróról Comandante címen.

Ignacio Ramonet 2003 januárjában kezdte a beszélgetés sorozatot, a francia újságíró több ízben is visszatért Kubába, s 2005 decemberében fejezték be az interjút. Számos dokumentum, Fidel Castro korábbi beszédei is rendelkezésre álltak a könyvhöz. Utóbb érte is bizonyos bírálat a szerzőt, hogy egyes szövegeket úgy vett át, mintha az interjúban hangzottak volna el. Nem világos, hogy ez a szerző, avagy a beszélgetést a háttérből segítő-csapat (a kubai államtanács gyors- és gépírói, utószerkesztői, stb) számlájára írható. A kubai propaganda egyébként azt állította, hogy Castro betegágyában is foglalkozott a könyvvel, maga javasolt pontosításokat az egymást követő (a második 2006. szeptemberi, a harmadik decemberi) kiadásokkor. Mintha önéletrajzát javítgatta volna, aminek megírására esetleg már nem marad ideje. Hát így olvashatjuk a könyvet, amelynek, információink szerint már készül a magyar nyelvű kiadása.