A Fidesz-frakció például ismét úgy határozott: a legfontosabb plenáris üléseket - nevezetesen azokat, amelyeken a kormányfő előre bejelenti, megszólal - változatlanul kávészünetként fogja fel. Így testületileg kivonultak, mint immár rendesen. Ezért azután Gyurcsány Ferenc fél ház (plusz néhány képviselő, hiszen többségben vannak, hogy a kitartó MDF-ről ne is szóljunk) előtt tartotta meg hagyományos parlamenti évértékelőjét. Ebben a kiigazítások szükségességéről és sikeréről, valamint a reformokban rejlő növekedési és méltányossági lehetőségekről beszélt.

Még önkritikus mondatait is a redundancia jellemezte azonban: újfent elismerte, hogy történtek kisebb bakik ("túlbuzgóságok") az egészségügyben, hogy nem mindig bizonyultak jó orvosnak, és sokadszor visszatért rá: a kommunikáción volna mit javítani. Néhány megkülönböztetett társadalmi kihívásra is felhívta a jelenlévők figyelmét. Így például az adókerülés okozta károkra, sőt fájdalmakra, és a funkcionális analfabetizmus aggasztó mértékére, illetve a felnőtt népesség igen hiányos szövegértési készségére.

Ez utóbbi probléma súlyával az ellenzéki reakciókat figyelve mindjárt szembesülni is kellett.

A kereszténydemokraták vezérszónoka, Semjén Zsolt ugyanis - bizonyítván, hogy a szövegekkel való birkózás nehézségei valóban rémisztő méreteket öltenek - kikérte magának, hogy Gyurcsány gróf Batthyány Lajoshoz hasonlítgatja magát. Ezt még akkor is az érdektelen műbalhék tartományába kellene sorolnunk, ha Gyurcsány a parlamentben történetesen mondott volna hasonlót - ennek hiányában pedig végképpen. A Fidesz frakcióvezetője - szokásától eltérően - a világos, egyértelmű fogalmazás kívánalmának volt képtelen megfelelni. Gyurcsányt ugyanis egy messziről jött idegenhez hasonlította - ám hogy honnan, melyik országból is érkezett közénk osztani az észt, no és népet sanyargatni, azt a hallgatóság fantáziájára bízta. (A szocialista Lendvai Ildikónak mindenesetre volt egy erős, kézenfekvőnek tűnő tippje.)

A kiábrándítóan nívótlan parlamenti szezonnyitón szó esett még a Fidesz narancsdobálós, Gábor Zsazsa (!) ihlette stílusáról, valamint az ellenzéktől kétezredszer is megtudhattuk: hazánk a térség éllovasából sereghajtóvá lett. Mindössze két félmondat hathatott az újdonság erejével (túl Navracsics aggasztóan áthallásos okfejtésén). Kuncze Gábor leköszönő szabad demokrata pártelnök bátortalan, de nyílt színi szavai arról, hogy részben a szociálliberális koalíció ténykedésének hibáit kell mostanság korrigálni - amikor a háttérben radikalizálódó folyamatok zajlanak. Felfigyelhettünk a kormányfő evidens, mégis ritkán hallott megállapítására is. A reformokról a 2010-es választásokon mondanak majd az emberek irányadó véleményt - hangzott Gyurcsány Ferenc csendes tételmondata. Akinek van füle, mindkét üzenetet meghallhatta.

Kár, hogy a közlés tulajdonképpeni címzettjei nem voltak jelen.