A magyar államelnök bukaresti látogatása 2005 novemberében volt esedékes. A vizitet akkor - és azóta többször - a kulturális autonómiát tartalmazó kisebbségi törvény bukaresti elszabotálása miatt halasztották el. A romániai magyar autonómia egyik legádázabb ellenzőjének a Demokrata Párt, illetve annak tényleges vezetője, Basescu államfő bizonyult. Alig néhány nappal a mindkét fél által sikeresnek ítélt 2005. október 20-i első magyar-román kormányülés után, a demokraták ádáz harcot indítottak a kisebbségi törvény ellen.

Pedig "stratégiai partnerségben" álló országokról van szó, továbbá arról, hogy Magyarország az elmúlt évtizedben kitartóan és jóhiszeműen támogatta Románia NATO-, majd EU-tagságát. Ennek ellenére, a román fél - Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök és pártja, a Nemzeti Liberális Párt kivételével - mindent elkövetett az autonómia törvénybe foglalásának lehetetlenné tételéért.

Tavaly októberben, Budapesten, a második magyar-román közös kormányülés alkalmával, Tariceanu kormányfő megígérte a jogszabály elfogadását. A magyar fél az ígéret nyomán egyezett bele az államfői látogatásba. Pedig Budapesten tudhatták: a koalíciós válságok közepette a román kabinet vezetőjének ígérete nem garancia arra, hogy a jogszabályt sikerül átvinni a bukaresti képviselőházon, amelynek ez ügyben az utolsó szót kell kimondania. De arra gondolhattak, hogy a látogatás elősegítheti a jogszabály megszavazását.

Erre ma már kevés az esély. Basescu ismét bebizonyította, hogy magyar ügyekben nem az empátia vezérli. A román elnöknek nem sokat számít, hogy Magyarország mi mindent tett Romániáért, s számára a stratégiai partnerség is inkább szólam. Bár tudhatná, hogy a regionalizmus és a szubszidiaritás Európában vezérelvek, az a meggyőződése, hogy Székelyudvarhelynek csak annyi autonómiája lehet, mint bármelyik dél-romániai városnak. És számára az sem nyom túl sokat a latban, hogy az RMDSZ 1996 óta megbízható tagja vagy támogatója a román kormányoknak.

A két stratégiai partner és EU-tagország mára furcsa módon ismét egymással szemben áll. Miközben katonai kapcsolataik felhőtlenek, és gazdasági együttműködésük jó úton halad. Miközben a románok rájöttek arra, hogy az erdélyi magyarok egyetlen eddigi követelése sem veszélyeztette jólétüket.

Az elnöki találkozó remek alkalom lehetett volna arra, hogy a két ország vezetője olyan alaphangot üssön le, amellyel a politikai kapcsolatok minőségét jelentősen javítsa. Bukarestben azonban nincs politikai akarat arra, hogy a fenntartások nélküli együttműködés útjából a megmaradt akadályokat elhárítsák, s az erdélyi magyarok két fő követelését - az egyetem és az autonómia kérdését - európai módon megvizsgálják.

Nehéz eldönteni, hogy milyen mértékben befolyásolta a mostani bukaresti sikertelenséget az a tény, hogy az RMDSZ ellenzéke, a Székely Nemzeti Tanács éppen ezekben a napokban látott hozzá a székelyföldi területi autonómiáról szóló ún. belső népszavazáshoz. Ez ugyanis tegnapra látványosan felbőszített valamennyi romániai pártot. Nem kizárt, hogy nyugodtabb légkörben a magyar államelnök többet érhetett volna el. De az is meglehet, hogy éppen a székely referendum aktualitása okán került szóba hangsúlyosabban az autonómia kérdése.

Az eredmény egyértelmű volt: Traian Basescu (és az RMDSZ kivételével az egész román politikai mezőny) számára a székely népszavazás veszélyes provokáció, illegális és alkotmányellenes cselekedet. Megegyezni már nem lehetett. Legfeljebb abban, hogy miben nem értenek egyet.

(Kolozsvár)