Günter Verheugen, az EU második embere "fenntarthatatlannak" minősítette a jelenlegi helyzetet, hogy az erőforrások hatékonyságát felemészti a nemzeti elzárkózás, nincs közös európai védelmiipari/technológiai politika, bázis, ugyanazt sokszorosan fejlesztik ki, drága adófizetői pénzen.

Magyarország az európai védelmi ipari integrációban (amelyet a konferencia szervezője, az unióhoz tartozó Európai Védelmi Ügynökség, az EDA fog össze) alig van jelen. Nincs pénz, nincsenek források, nincs az iparágat segítő, befolyásos lobbi. Kelet-Közép-Európából való, ahol évi ötmilliárd eurót (1250 milliárd forintot) költenek katonai célú beszerzésekre/fejlesztésekre, mégis alárendelt szerepet játszanak az EU-ban. Budapest a térségen belül is az utolsó helyek egyikére szorult vissza. Míg kutatásra, technológiai fejlesztésre (R and T) régiónkból az EDA adatai szerint a csehek fordítanak a legtöbbet, fejenként évi mintegy háromszáz forintot, addig ez az összeg Magyarországon nem éri el a nyolc forintot.

Európában nincs még egy ágazat, amely ennyire ellentmondásos lenne, ahol a kölcsönös bizalmatlanság, a régi, "nemzeti" beidegződések így fennmaradtak volna. Ki-ki a kuckójába visszahúzódva fejlesztgeti ugyanazt drágán és kevésbé hatékonyan. Logikus lenne a fegyverrendszerekből egy-egy fajtát fejleszteni, tartani. Ehelyett ma csak páncélozott harcijárműből (AFV) 23 féle nemzeti program létezik, mindegyikhez más-más alkatrészekkel. Persze a bezárkózóknak kényelmes amerikai példára hivatkozniuk. Hogy a világgazdaság bizonyos szektoraiban olyannnyira liberális, nyitott politikájú USA a védelmi iparban zárja piacát még legszorosabb szövetségesei, az angolok előtt is.

Ám épp ez indokolná az európai összefogást, amire egyelőre főként a nagyvállalatok, de nem a nemzetek szintjén vannak példák. Ha érdekeik azt diktálják, az amerikai versenytársak (az LM, Raytheon, Boeing) szorosan együtt tudnak működni egymással, de még európai konkurenseikkel is, akárcsak az európai védelmi ipari nagyvállalatok, a Saab, Rheinmetall, BAE, Thales. A megrendelők a kormányok, a szállítók nagyrészt magánvállalatok. Így a magántőkén alapuló piac és a színlelt, vagy valós nemzeti érdekeken alapuló állami döntéshozatali mechanizmus nehezen találkozik.

- Magyarország a beszállításban érdekelt. Emiatt tartom figyelemre méltónak azt az elképzelést, hogy a fővállalkozók hatékonyan megversenyeztessék a beszállítókat. Ez jelenleg nincs így, az áttekinthetőségnek, a tiszta versenynek határai vannak, összegezte az EDA-konferencián Magyarországot képviselő, a GKM-ben az ellentételezést irányító Szabó Sándor.

Magyarország tavaly - Spanyolországgal együtt - nem csatlakozott az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) által kezdeményezett "Viselkedési Kódexhez" (Code of Conduct), amelynek alapcélja: versenyhelyzetet kialakitani az EU-tagállamok védelmi iparában. A Magyarországon, más államokban alkalmazott, elsősorban a gyenge hazai (védelmi) ipar erősítésére működő ellentételezési rendszer (offset) természetéből adódóan korlátozza a versenyt. A nagy fegyverrendszerek szállítói vállalják, hogy az ellenértéket (akár megnövelve) levásárolják, visszaberuházzák az adott országban, kizárva ezzel a szállítás lehetőségéből más államok vállalatait.

Az ellentételezés már az első esztendőben komoly ellentéteket hozott a felszínre. Ez igazolja a kérdésben tanúsított magyar óvatosságot, tavalyi álláspontunkat - mondja Szabó Sándor. - Várjuk, milyen irányban fejlődnek a dolgok, hiszen az ellentételezés kérdése továbbra is nyitott, arra az EDA 2007-ben még visszatér. Budapest ugyanakkor napirenden tartja a kérdést, hogy mikor csatlakozzon az EDA-kódexhez. Hiszen a konferencia újabb jelzést adott, hogy az ellentételezés gyakorlatát, mint a szabad versenyt korlátozó eszközt, előbb-utóbb meg kell szüntetni.

Hol tudnak a magyarok valamit keresni? - Mindenekelőtt azokban az ágazatokban, ahol erős tudás, jelentős hozzáadott érték szükségeltetik, mondja lapunknak a brüsszeli tanácskozáson a HM Technológiai Hivatalát vezető Ráth Tamás főigazgató. Ilyenek az elektronika, a szoftverfejlesztés (például a jelelemzésben), nanotechnológia, molekuláris biológia, elektronikai hadviselési eszközök (EW), mesterséges intelligencia, az "okos" (tüzérségi) lőszerek, amelyek fejlesztésében van tapasztalatunk. A magyar piac kicsi, de az európai integráció lehetőségeket kínál. Jelen kell lennünk, mutatni magunkat, tudásunkat, fel kell szállnunk a lehetőségek európai vonatára.

Brüsszel-Budapest