Nincs tehát nyomós oka, hogy az asszonyoknak nemet mondjon, ráadásul a családban ők képviselik a többséget: a három lány és a feleség. Akik viszont alig várják a báli szezont. A családfő ugyanis sikeres vállalkozó, telik a jövedelemből parádéra, minden szezonban új estélyi ruhára.

A vállalkozó - aki még gyári munkás korában, a műhelyben érdemelte ki az Egyenes nevet, mivel a szájára sosem tett lakatot, s őszinte kirohanásait mindig azzal kezdte: "Megmondom egyenesen". Eleinte otthon is megpróbált Egyenes maradni, idővel azonban rájött, hogy a bálokat illetően mondhat akármit. Kötelességtudóan szmokingot ölt tehát, s fogcsikorgató dühét udvarias mosollyal sikeresen palástolva szenvedi át a báli éjszakákat.

Az idei mulatság a szokásosnál is nagyobb megpróbáltatásnak ígérkezett, most kellett ugyanis bevezetni a társaságba a legkisebb lánygyermeket, aki boldogan tanulta a nyitótánchoz a bécsi keringőt.

Kihúzott derékkal ült Egyenes a felesége mellett, s még a röhögést is sikerült magába fojtania, amikor a nyitótáncot követően megjelentek a színen a vállalkozó-feleségekből toborzott mazsorettek, akiknek átlagéletkora úgy ötven körül lehetett. Bár előadásukat maguk is humorosnak szánták, mégis úgy illett, hogy elismerően gratuláljanak nekik a jelenlévők, mintha az irónia nem is lett volna helyénvaló: "Bakfisok se csinálták volna energikusabban!"

Egyenes jóval éjfél után átballagott egy kisebb terembe, a dohányzóknak kijelölt helyre, ahol a fiatalabb korosztály alakította a gondtalan aranyifjút éppen. S valahogy eközben szóba került a politika. Nem telt bele öt perc sem, hogy ennek okán ketten egymás nyakát kezdjék szorongatni. Ám mielőtt még elfajult volna az ügy, a rendezők kiutasították a felhevültebbeket a szabad levegőre.

Egyenes követte az ifjakat, akik kint annak rendje és módja szerint ki is osztottak egymásnak néhány pofont és pár balegyenest, majd kocsijaikba ülve elhagyták a helyszínt.

- Mi annak idején a lányok miatt ütöttük egymást a kultúrház udvarán, amíg meg nem jöttek a rendőrök - tűnődött Egyenes, aki ugyan a testépítésnek akkoriban hírét sem hallotta, mégis olyan erőben volt, hogy egy szilveszteri bál után a karjában cipelt a kultúrháztól hazáig egy lányt, hogy annak körömcipője ne merüljön el a térdig érő hóban. Akkoriban kinek jutott volna eszébe egy bulin a politika, vagy akár a pénz? Sokszor buszjegyre se futotta, hát átgyalogoltak a szomszéd faluba, onnan meg hajnalban vissza, pusztán a mulatság kedvéért.

Amint ezek eszébe jutottak, Egyenes azon kapta magát, hogy szánalmat érez. Ez elég volt neki ahhoz, hogy most már a számára hideglelést okozó bálozás gondolatával is megbékéljen.