Szemüveget a Gyárfásnak!
- A jelszó az, hogy győzni megyünk?
- Az úszóknál ezt tanultam. Ott olykor még azért is pofon járt, ha egy extraklasszis csak nyert, és nem ért el világcsúcsot. De ahhoz könnyű volt igazodnom, hiszen annak idején tizenötször adták vissza egy cselgáncsról szóló jegyzetemet a Népsportnál. Tizenhatodszor is bevittem, és megjelent.
- A hazai futballban más a tempó?
- Mintha nem tudná... Ha nálunk elmarad három forduló, még lehet, hogy spórolunk. Az olaszoknál meg egyetlen játéknap kiesése legalább negyedmilliárd eurós veszteséget jelent. Vagy: felépítjük a Metropolitant, de félő - hacsak nem történik csoda -, hogy amint vége az Eb-nek, falusi dalárdák költöznek bele... Ezzel együtt öttagú stábommal ugyanúgy "dzsúdózom", mint régen. A pályázati anyagok 13488, a már megkötött szállodai szerződések 8236 oldalnyiak. Néha azon tűnődöm, megéri-e, és folyton remegek, hol lehetne javítani.
- Mindig azt mondja, a magyar-horvát kandidatúra a legjobb!
- Ezt én csak idézem az UEFA néhány illetékesétől. Ráadásul a helyszínt nem a pályázati anyag minősége alapján jelölik ki. Ennyit biztosan tudunk, a szempontrendszert viszont nem ismerjük. Példálózhatnék Athénnal és Atlantával, elvégre ki hitte volna, hogy az 1996-os olimpiát Amerikának adják? De helyesebb, ha a futballnál maradok, noha abban csupán vendégmunkás vagyok. Platini azt is nyilatkozta, hogy a bajban meg kell segíteni az olaszokat, meg azt is, hogy támogatni kell a kelet-európaiakat. Egy másik dilemma a sok közül: 2000-ben Belgium és Hollandia volt az Eb házigazdája, jövőre Ausztria és Svájc lesz a vendéglátó. Igazi nagyhatalomban 1996 óta nem volt Eb. S Olaszország a labdarúgás Mekkája, előtte mindenki leborul. Még most is. Pláne, amilyen profi módon kezeli a mostani botrányt.
- Nálunk béke van?
- Itt sem rendőr, sem menedzser nem halt meg. De ne azért legyen rend a pályáinkon, mert kandidálunk!
- Nem feltétlenül csak a sporttelepekre gondoltam.
- A kordonbontás - külföldről nézve - nagyjából annyi, mint a nézőtéri bekiabálás. A tavalyi ősz más kategória, de felgyorsult az idő. A múlt év májusában kirobbant itáliai bundaügyről már senki nem beszél. Miként arról sem, hogyan költöztettük át a hozzánk látogató UEFA-küldöttséget - szinte az éj leple alatt - a Sofitelből a Royal Szállóba. Megoldottuk: a delegáció nem találkozott a tüntetőkkel, csupán az ultrák petícióját kapta meg.
- Mi megkapjuk?
- Tiltakozott valaki? De nem viccelem el, nagyon kellene az Eb. Az olaszok rendeztek már nyári és téli olimpiát, két-két labdarúgó-világ- és Európa-bajnokságot; nekik már csak ezért sem lét-nemlét kérdés, hogy náluk legyen az Euro 2012. Nekünk szinte a minden.
- Az ország fejlődése miatt?
- Én nem gondolkodom ilyen magasztosan. Miközben a mellettem ülő négy zsebkendőt sír tele egy szentimentális filmen, magam inkább napszemüveget teszek fel. De tudom, az önbecsülésünknek mennyit használna a siker, meg azzal is tisztában vagyok, hogy a filmipar után a futballban forognak a legnagyobb pénzek. S az Eb - a nézettség tekintetében - a világ harmadik számú sporteseménye, amely a jelentőségénél fogva nem is csupán sportesemény; egyebek közt több százmilliárdos projekt.
- Amelyből a győztes semmiképp sem ugorhat ki.
- Bár már ott tartanánk, hogy kutatnom kell Cardiffban egy szemüveg után...
