Lepusztult alumíniumpavilon áll a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum egyik termében. Souvenir - hirdeti a kiállítási tárgyként szereplő bódé felirata, a belső üvegpolcokon pedig csupa balatoni emléktárgy sorakozik. Mintha csak a Fábry-show dizájncenteréből kerültek volna ide: rózsamintás köcsögök, hamutartók, vitorlásmakettek, festett kerámia domborművek Emlék a Balatonról felirattal, fatörzsszeletet imitáló lapocskák, a változatosság kedvéért Balatoni emlék szöveggel. És néhány igazi gyöngyszem, köztük egy sárga konzervdoboz, amelynek tartalma a német felirat szerint Echtes Wasser von Balaton.

- A kiállítás kétségtelenül provokálni szeretné a látogatókat. Többek között arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen silány minőségű az az emléktárgyipar, amely az elmúlt évtizedekben megpróbálta kiszolgálni a balatoni idegenforgalmat - mondja V. dr. Fodor Zsuzsa, a Laczkó Dezső Múzeum főigazgatója. - A tárlat mindannyiunkat szembesít azzal, hogy milyen kiaknázatlan lehetőségeink vannak a minőségi balatoni emléktárgyak tervezésében és gyártásában.

A Zsákmány, avagy tárgyak és vágyak a Balatonon című veszprémi tárlat része a Néprajzi Múzeum által meghirdetett Kiállítási Dominó elnevezésű programsorozatnak, amelynek fő célja, hogy 12 hazai múzeum 12 különböző témában bemutassa és dokumentálja a magyarországi jelenkor és a közelmúlt tárgyi kultúráját. A balatoni kiállítást Schleicher Vera és Mészáros Veronika tervezte. A tárlat 400 használati és dísztárgyból, 360 képeslapból, 220 diaképből, négy dokumentumfilmből és 250 digitális fényképből álló anyagát magánszemélyek, intézmények és cégek bocsátották a múzeum rendelkezésére.

A kiállítás két nagy témakört jár körül: egyrészt a zsákmányszerzéshez - halászathoz, orvhalászathoz, sporthorgászathoz - szükséges kellékeket veszi sorra, valamint a balatoni vágyakhoz köthető emléktárgyipar és képeslapkiadás relikviáit gyűjti össze. Fejős Zoltán, a Néprajzi Múzeum főigazgatója szerint azok a hétköznapi tárgyak, amelyek körülveszik a balatoni embert, illetve a tóhoz látogató turistákat, a valós közegükből átemelve egy kiállítási terembe egészen más megvilágításba kerülnek, világosabban érzékelhető az egyediségük, az esztétikai minőségük.

És valóban: mintha egészen másképp festene a házilag öszszeeszkábált horgászstég a múzeumban, mint a tavon. Kiállítási tárgyként tűnik csak fel, mennyire speciális balatoni jelenség, és miközben a szigorodó jogszabályok miatt lassacskán eltűnik a tóról, a látogatónak bevillan, hogy ezek a tákolmányok negyven éven át szinte elborították a partközeli vizeket.

A tárlat igyekszik eligazítani a balatoni horgászat és halászat sajátos világában, de az igazi újdonság az orvhalászat körülményeinek, eszközeinek bemutatása. A kiállítás azt az igen kényes kérdést feszegeti, hogy miért olyan vékony a határ a törvényes és a törvénytelen zsákmányszerzés helyi megítélésében, hol húzódik az apróbb szabályszegést a rablóhalászattól elválasztó vonal. A balatoni ember ugyanis - legalábbis a tárlat ezt sugallja - másoknál elnézőbb az orvhalásszal szemben.

Érdekes következtetésre juthat, aki szemügyre veszi a rapsicoktól elkobzott "munkaeszközöket". A különböző varsák, szigonyok, pottyantók, fenékhorgok nagy részét az orvhorgászok ugyanis házilag, másra már fel nem használható hulladék anyagból eszkábálják öszsze, az orvhalászok pedig barkácsboltban vagy mezőgazdasági boltban beszerezhető labdafogó hálóból vagy madárhálóból alakítják ki a célszerszámaikat. Minden a lehető legolcsóbb alapanyagból készül, hiszen lebukás esetén a teljes felszerelés odavész.

A kiállítás legizgalmasabb része a balatoni emléktárgyipar "remekműveinek" és a balatoni képeslaparzenálnak a bemutatása. A "Balatoni emlék" ezernyi formában ölt testet, nehéz eldönteni, hogy az összhatás lehangoló, vagy inkább komikus. A képeslapok között nemcsak az elmúlt száz év legjellemzőbb darabjai, hanem a legfrissebb anzikszok is megtalálhatók. A lapokat egyébként kilenc téma köré - például strandoláshoz, vitorlázáshoz, erotikus üzenetekhez kötve - csoportosították, amiből összességében az derül ki, hogy a képeslappiac mind ez idáig nem alakított ki egy egységes Balaton-képet.

Maga a kiállítás sem törekszik egy ilyen kép megrajzolására. Épp ellenkezőleg, azzal szembesíti a látogatókat, hogy a Balaton közelmúltbeli és jelenkori tárgyi kultúrája igen ellentmondásos, a valódi érték és a bóvli egyaránt megfér benne.

Balatoni félmúlt