Illusztris társaságban (Nicole Fontaine volt európai parlamenti elnök, Adrian Nastase román és Bronislaw Geremek lengyel exkormányfő) kezdett lobbizásba Brüsszelben, ahol nem kevesebbet szeretne elérni: amikor vita alakul ki, hogy a huszonhárom EU-nyelvre lefordított jogszabályokat miként kell értelmezni, mindig a francia fordítás legyen a mérvadó.

Márpedig ilyen vita gyakran kipattan (lásd bábeli zűrzavar), így a kezdeményezés akár önzetlennek is tűnhetne. Ám a frankofón felbuzdulás bírálói szerint nem jogi aggályokról van szó - sokkal inkább arról, hogy az Európai Unióban (is) maga alá gyűri az angol a franciát. A Moliere nyelvét pártolóknak a kegyelemdöfés a 2004-es EU-bővítés volt, az akkor felvett kelet-közép-európai tagországok ugyanis az angolul beszélők táborát erősítették.

De ne legyünk igazságtalanok: néhány - főként dél-európai - tagállamban még mindig tartja magát a francia nyelv. Érthető tehát Paul-Marie Couteaux francia EP-képviselő panasza is. E szerint sok kollégája azt sem tudja, miről szavaz, mert a határozattervezetek és a módosító indítványok általában csak angolul olvashatók. Amikor például az Európai Parlament külügyi bizottsága a napokban Koszovóról voksolt, a szöveg kizárólag angolul és csehül volt elérhető.

C'est la vie.