Szeretné ön megvenni Alfred Hitchcock legjobb műveit, mondjuk a Szédülést vagy a Psychót? Nem fog sikerülni, mindkettő hiánycikk. Esetleg Vincente Minnelli valamelyik gyöngyszemét? Foghíjas a választék. Frank Capra örökérvényű, korábban kapható mestermunkáiról vagy a James Stewart főszereplésével készült westernekről ne is álmodjunk (hacsak nem rendeljük meg külföldről a magyar nyelvű szöveggel is ellátott DVD-ket). A listát sajnos sokáig lehetne folytatni. A magyar DVD-piac gyors fejlődés után a még gyorsabb hanyatlás útjára lépett.

Az okok nem csak határon belül keresendők. A DVD-piac 2005-ben már tetőzött Nyugat-Európában, ezért a nagy stúdiók általános visszavonulót fújtak. A Universal magyarországi irodája 2006 januárjában zárt be, a Warner Home Video pedig augusztusban. A Universal könyvtár joga az InterComhoz került, a Warner-mozik hazai DVD-forgalmazására új cég alakult Fórum Home Entertainment néven. Mivel ősi tapasztalat, hogy egy szerződött licencpartner soha nem képes olyan eredményeket elérni, mint a saját kirendeltség, így a választék drasztikusan megcsappant, mind a régi, mind a frissen megjelenő kiadványok esetében.

A választék hígulása azonban a hazai piac bizarr anomáliáinak is köszönhető. Hiába adtak el 2006-ban 20,6 százalékkal több lemezt, mint egy évvel korábban, a bevétel csupán 6,2 százalékkal nőtt, köszönhetően annak, hogy a termék átlagára 12 százalékkal csökkent. Magyarán: a piacot az ezer forint alatti kiadványok uralják, több szakmai forrás szerint mintegy 70-75 százalékban. A drágább kiadványokat egyre nehezebb eladni, több szakmabeli egybehangzó véleménye szerint az már szinte merénylet, hogy a hetekben megjelentek a 200 forintos kiadványok is. A filmeken a Budapest Film logója látható, de Szelényi Ákos, a cég videoforgalmazási igazgatója állítja: nem ők tehetnek a jelenségről, mert a jogokat már korábban továbbértékesítették.

Ez az árképzés pedig szinte lehetetlenné teszi az igényesebb, költségesebb, a nagy tömegeket nem különösebben izgató, ellenben kulturális értékkel is bíró rétegművek kiadását. Gyarmati Rita, az InterCom video-DVD forgalmazási igazgatója szerint a vásárlói igények határozzák meg az ilyen klasszikus kiadványok sorsát, azaz hogy megjelentetik-e őket, vagy sem. Arra a kérdésre, hogy mit tekint az InterCom számottevő igénynek, a következő választ kaptuk: nyílik-e internetes fórumon topik a film kapcsán, sokan keresik-e a tékákban vagy a boltokban, esetleg bombázzák-e levelekkel a rajongók a kiadót. Az InterCom természetesen azon van, hogy örömet szerezzen a nézőknek, de csakis akkor, ha rentábilis a mű forgalmazása.

A legtöbb kiadó az InterCom piacpolitikáját követi, így elsősorban a nagy példányszámban eladható DVD-kiadásokban gondolkodnak. A klasszikusok helyzetét súlyosbítja a magyar szinkron hiánya is, mivel információink szerint a hipermarketek csak szinkronos filmeket tesznek fel a polcaikra. Azon belül viszont akármit, főleg, ha ezer forint alatti az ára. A szakboltok megszűntek – a Duna Plaza Gigastore-ja például január 16-án zárt be –, a piac forgalmát szinte egyedül az online boltok üzletpolitikája színesíti.

A színvonalas, egyedien minőségi kiadványairól ismert Odeon álláspontja ellentétes a piac összes többi szereplőjével. Szilágyi Bálint igazgató szerint ők az egyetlenek, akik hosszú távon gondolkodnak. Úgy fogalmaz, a többi kiadó középkori török gazdaságpolitikát folytat, csupán a gyors haszonszerzést tartja szem előtt. Az Odeon inkább kevesebb filmet ad ki, konkrét műveket vásárol, nem csomagokban gondolkodik, és magára a kiadványra is fordít energiát és időt. Szilágyi a filmkiadást kulturális missziónak tartja. Mint mondja, ők szeretik a filmeket, ellentétben a többi kiadóval, ahol inkább üzletemberek dolgoznak. Gagyit adnak ki, nagyon alacsony árakon, amivel beláthatatlan károkat okoznak. Az igazgató úgy fogalmaz: ez a totális nihilizmus.

A minőség sosem lesz ingyen. Ennek igazolására a nemrég megjelent Ghost in the Shell – Páncélba zárt szellem – című japán animét említi, amely csaknem hatezer forintos ára ellenére tizenkét nap alatt visszahozta a befektetett pénzt. Tehát mégiscsak van igény rétegfilmekre és van piaci létjogosultságuk a klasszikusoknak. Véleménye szerint a nagyobb kiadók azért nem vállalják a klasszikusokat, mert külön figyelmet igényelnek, és nem lehet őket a marketingséma szerint eladni. Másrészt részük van ebben a mozis veszteségeknek is – a becslések szerint az évi mintegy 300 mozis bemutató csupán 60 százaléka kifizetődő –, mivel a deficitet a DVD-n keresztül kell kompenzálniuk. Ezért nem mernek kockáztatni.

A választék hígulása a piac bizarr anomáliáiból is fakad