Önmagában is nagy fordulat lenne, ha a Hamasz és a Fatah valóban közös kormányt tudna alakítani. Vége szakadna a több mint egy éve tartó palesztin belháborúnak, működőképessé válna a palesztin önkormányzat, és folytatódhatna a palesztinai arab állam formálódása. De még ennél is fontosabb lenne az, ami a Palesztin Hatóság területén kívül történhet, ha valóban létrejön Mahmud Abbasz elnök és Iszmail Hanije koalíciója. Ez csak akkor teljes értékű ugyanis, ha a Hamasz, végrehajtva a maga nagy történelmi fordulatát, elismeri Izrael létezési jogát.

A szaúdi közvetítéssel folyó mekkai tárgyalásokon Abbasz a Hamasz tényleges vezetőjével, a többnyire Szíriában élő Khalid Mesaal-lal tárgyalt. A Hamasz nem "csak" Palesztinában, hanem Libanonban és Irakban is tényező. Ha tehát hajlandó alkudni Izraellel, akkor egyszerre több fronton is csillapodhatnak az ellentétek.

Pénteken derül ki, valóban hajlandó-e a Hamasz olyan szövegfordulatra, amely Izrael elismerését jelenti. Most ott tart, hogy "a Hamasz tiszteletben tartja az Izraellel kötött szerződéseket, amennyiben azok nem sértenek palesztin érdekeket" - hát nem biztos, hogy ez elég. Abbasz azt szeretné kicsikarni, hogy a Hamasz "kötelezze el magát" az Izraellel már megkötött egyezmények iránt, feltételek és kikötések nélkül. És ha mindez nem csak szöveg maradna, akkor valóban megnyílna az út egy viszonylag egységes palesztin kormányzat és Izrael kiegyezésére. Azt említett "elkötelezés" azt jelentené ugyanis, hogy a Hamasz nem csak a megkötött szerződéseket ismerné el, hanem azt is, amivel kötötték: Izraelt.

Egyelőre csak találgatják, mi viszi rá a Hamaszt a fordulatra (ha tényleg). Az első ok nyilván a közvetlen kormányzási tapasztalat lehet, annak belátása, hogy kizárólag Izrael ellen nem lehet kormányozni a palesztin önigazgatást sem. A második az, hogy bármennyire gyengébb is most a Fatah, azért a Hamasz sosem lesz képes megsemmisíteni vagy kiszorítani – és ennek nem is volna értelme. A harmadik ok: Hanije kormánya, bár próbálta, nem tudta más adományokból összeszedni azt a pénzt, amit elvesztett az izraeli átutalások blokkolása és a nyugati segélyek felfüggesztése miatt. Hanije próbált Szaúd-Arábiától is közvetlenül pénzt szerezni. A jelek szerint azonban csak akkor kap, ha legalább úgy tesz, mintha elismerné Izraelt.

De miért is fontos Szaúd-Arábiának a Hamasz "megszelídítése"? Ez ismét kicsit távolabbra vezet. Irakban nagyon megerősödtek a síiták, Iránban régóta ők az urak, és síita erősödés láttán a szaúdiak igyekeznek a nagyobb szunnita tábort is legalább egy kicsit egységesebbé tenni. Túl ezen, Szaúd-Arábia nagy szívességet tehet Amerikának a Hamasz-ügy kezelésével – és ez nagyon is jól jöhet az olajkirályságnak, amelyre egyre gyanakvóbban tekintettek Washingtonban. (Oszama bin Laden is szaúdi…)

Péntekig azonban lehet még egy fordulat: az, hogy mégsem lesz történelmi fordulat. De talán.

Galambok egy mekkai téren