A fekete pont minősége

A közoktatás tankönyvtámogatása és annak állami számvevőszéki értékelése, valamint a tankönyvek hatékonysága került terítékre (Nagy fekete pontot kapott a tankönyvtámogatás, január 8.). Ehhez a harmadik szempontot is hozzáteszem: az iskolák tankönyvrendeléseit. Ez az igazán fekete pontos eljárás!

Az iskolai tankönyvrendelés és a tankönyvek hatékony alkalmazása-használata a tanulás során, nos ez az igazi gazdasági kérdés. Vajon mennyibe is kerül a szülőknek egy-egy gyerek, tanuló éves tankönyvkiadása az amúgy is borsos taneszközök beszerzése mellett? S ezek hogyan is hasznosulnak?

Hétszámra azt látom a lányomnál és a fiamnál, hogy elő sem veszik a tankönyveket. Azt mondják, nincs arra szükség. A tanár lediktálja vagy felírja a táblára a fontos dolgokat, elég azt megtanulni. Akkor miért is fizettem ki húsz- meg harmincezer forintot a tankönyvekre?

Elgondolkodtam: hány könyvet, munkafüzetet, térképet, feladatgyűjteményt, feladatlapot, szótárt, miegyebet vetetnek meg az iskolák a tanulóikkal? S ezekből mennyit is használnak fel a tanulás során? Mennyi fába és energiába kerül ez nekünk?

Az iskolák tanárai maguk döntik el - persze törvény deklarálja a szülői szervezetek, iskolaszékek, diákönkormányzatok véleménynyilvánítási lehetőségét -, hogy melyik osztályban-csoportban milyen könyvet, füzetet, s egyéb taneszközt is kérnek az iskolai munkához, illetve az otthoni tanuláshoz.

Saját környezetemben, körkérdések és tapasztalati vizsgálatok alapján mondhatom, siralmas a helyzet. A megvett taneszközök kétharmada használatlanul hever a fiókok mélyén. A feladatokat az iskolában a tanárok kifénymásolják, s a gyerekek a fénymásolatokon, a kipontozott helyekre írva a válaszaikat, dolgoznak. A dolgozatokat is hasonlóan oldják meg a tanárok. Saját maguk írnak feladatokat, azt lefénymásolva sokszorosítják, s adják a gyerekeknek oda.

Úgy érzem, az iskola kéretlenül és egyre erőteljesebben turkál a szülők zsebében, ezen keresztül persze a költségvetés zsebébe is beletúr, hiszen az iskolák által összeállított tankönyvek, taneszközök csomagjainak ára meghatározza a tankönyvtámogatás összegét.

Ehhez még vegyük számításba, hogy a tankönyvkiadók abban érdekeltek, hogy nőjön a bevételük, ez természetes. De az iskolákban a tankönyvrendelést összeállító pedagógus százalékjutalékot kap a tankönyvkiadótól.

Persze általánosítani nem lehet, mert minden eset és minden iskola egyedi eset. Azonban azt is érdemes megnézni, hogy évente mennyi használatlan tankönyvet, taneszközt dobnak ki a szemétbe a családok.

Az egész tankönyvmizéria mekkora fekete pontot érdemel?

Vályi Gábor

Budapest

 

 

Vatikáni személycserék

Számos pontatlanságot tartalmaz Sárközy Júlia Tisztogatnak a Vatikánban címmel (január 17.) megjelent információja. Mivel a csúsztatásokból helytelenül von le következtetéseket - jelesül, hogy a Vatikán leszámol a lengyel egyházi méltóságokkal -, kérem, szíveskedjenek a levelemet közölni.

Téves az állítás, hogy a pápa leváltotta Edmund Sokát. A tény, hogy az említett bíboros nyugdíjba vonult a kora miatt. Sárközy valótlanul írja, hogy távoznia kellett a Szenttéavatási Ügyek Kongregáció éléről Edward Nowaknak. Nowak ma is a kongregáció titkára. Ugyanígy nem igaz, hogy távozott Tadeusz Kondrusiewicz moszkvai nuncius, ahogy Sárközy írja. A valóságban Kondrusiewicz nem is volt nuncius, és még mindig moszkvai érsek. Tévedés a szerző részéről, hogy a pápa visszavonta Józef Glemp örökös prímási kinevezését is. Valójában a Szentatya ezt meghagyta Glemp nyolcvanéves koráig.

A jövőben a lap színvonalának megtartása érdekében is nagyobb körültekintéssel és tényszerűséggel érdemes a témában elemzést készíteni.

Cebula Pawel

házfőnök, a Katolicka Agencia Informacyjna (KAI) tudósítója

 

Köszönöm pontosításait, de a római vatikánisták értesülései szerint XVI. Benedek pápa megvonta Józef Glemp örökös prímási címét. Szoka bíborost valóban nyugdíjazták, ahogyan II. János Pál számos más munkatársát, a szóvivő Joaquin Navarro-Vallsot vagy a szentszéki államtitkár Sodano bíborost is, akiknek az esetében szintén a korábbi pápa embereit váltották le. Edmund Nowakra a római lengyelek templomát bízzák. A Vatikánon belüli - minden új pápa esetében sorra kerülő - személycserékről megjelent cikkem nem a leszámolási vágyat kívánta hangsúlyozni, hanem az olasz és a nemzetközi sajtóban is megjelent információkat közölte, amelyeket a Vatikán nem vett rossz néven, és nem cáfolt meg.

Sárközy Júlia

Levélturmix

Csányi Vilmos azt írja (Az életminőségünk a legfontosabb, január 20.), hogy az "amerikai álomban" az együttműködés, a közösségi érdek, az előnyökről történő önkéntes lemondás mások érdekében nemigen jelenik meg. Majd hozzáteszi: "Amerika fel fogja fedezni az együttműködés előnyeit egyéni és társadalmi szinten egyaránt." Jelentem, az egyébként valóban versenycentrikus Egyesült Államokban ezt már rég felfedezték. Kevés országban létezik olyan kiterjedt, civil szerveződésű, nem állam bácsira mutogató jótékonysági tevékenység, mint ott, kevés országban van az önkéntes munkának olyan becsülete, mint ott. Nem is beszélve az olyan praktikus, szintén teljességgel civil helyi kezdeményezésekről, mint a lakóközösségek által szervezett önkéntes járőrözés, mely szinte a nullára csökkentette a bűnözést ezekben a városnegyedekben. Örülhetnénk, ha Magyarországon mindennek csak a töredékével találkozhatnánk.

Bonifert Mária

Budapest

 

A maga nemében példátlan, hogy választott képviselők élén a "nemzet miniszterelnökével" nyíltan önbíráskodást követnek el. Ez egyben öngól is. A rendőrség ilyen helyzetben megerősítést kapott, hogy rendészetileg indokolt volt a tér lezárása. Érdekes, hogy néhány perc után előkerültek a rend ellenségei a volt nyilas zászlókkal és videokamerákkal. Érdekes, hogy az akciót Orbán és társai teljes titokban készítették elő, ahogyan egy "demokratikus" pártban szokás. Arra nagyon kíváncsi lennék, mit szól ehhez az Európai Parlament, hiszen az ő magyar képviselői részt vettek egy jogszerűnek semmiképpen nem nevezhető akcióban. Orbán átlépte a Rubikont.

Tornai Tamás

Budapest