Ott van egyfelől a tiltakozás a kormány megszorító politikájával szemben, másfelől az ellenzék által elnyert önkormányzatokban ugyanaz a nehéz költségvetési helyzet: iskolákat kell összevonni, pedagógusokat, szociális otthoni ápolókat elbocsátani. Lehetne mondani, hogy a helyi csődökért is Gyurcsány a hibás, de ennek egyre kevesebb hitele lesz. A Csongrád Megyei Közgyűlés elnök asszonya tavaly decemberben levelet írt a miniszterelnöknek, hogy a megyei önkormányzat bevételeiből a kötelező feladatokra sem futja - válaszra sem méltatták. Pedig lehet abban valami, hogy a megyei intézményrendszert szándékosan üríti ki, szegényíti el a kormány - tetszettek volna megszavazni a közigazgatási reformot! -, de ettől még a helyi gondok a helyi vezetők vállát nyomják.

Ebben a helyzetben is működik a reflex: tegyük mindenhová a magunk emberét! Minden állás bizalmi. Akiben a másik oldal megbízott, abban mi nem. Pedig az önkormányzatokban egyre kevesebb és szegényesebb a politikai zsákmány, miközben a hosszú ellenzéki évek alatt egyre több lett az éhes száj. Nem hiszem például, hogy egy ópusztaszeri nemzeti emlékpark kht. olyan zsíros falat lenne - de mégis: lehet választani esetleg őrző-védő céget; ha pályázatot nyernek, kinek a támogatottjai kapják a munkát.

Tegyük mindenhová a magunk emberét - akkor is, ha nincs alkalmas emberünk, sőt, fogalmunk sincs, mit kellene csinálni, ha a zsákmánnyal valamilyen módon gazdálkodni akarnánk, s nem fölfalni, amilyen hamar csak tudjuk. De amikor sok az éhes száj, a barátból is ellenség lehet: a régiek emberének fölmentését még lelkesen megszavazná a mohó szövetséges, de az utódról már nem lehetne vele megegyezni - legjobb ezért őt is kész helyzet elé állítani.

Így lassan minden állás politikai állássá válik: nincs többé a politikától, illetve a felül lévő politikusoktól független teljesítmény. Nem is nagyon lehet: a helyzet nem kedvez a kreatív, önállóan gondolkodó személyeknek, s főként nem a hosszú távú koncepcióknak. Miután leváltottuk az öt évre kinevezett emberüket, és öt évre kineveztük a magunkét helyette, megnyugodva mondhatjuk, hogy aki mától kezdve élvezi bizalmunkat, az majd a következő taggyűlésre kialakítja a koncepcióját. Ez nemcsak azért rossz gyakorlat, mert nem garantálja a jövőbeni eredményt, hanem azért is, mert az ellenoldal szemében - a tényleges teljesítménytől szintén teljesen függetlenül - visszamenőleg fölértékel mindenkit, akit csak azért akolbólítanak ki a beosztásából, mert más ültette oda.