Megvan a programunk megint, a szórakozásunk, kisszabású show, szelleminek kevéssé nevezhető szertorna, a két nem túl okos, ám mindenre elszánt sportoló, Orcsány és Gyurbán mutatja be éppen lenyűgöző korlátgyakorlatát. (Mit szól ehhez Korláth György? Vagy Bajnai Kordon? Eu-pénzekből van a kerítés? Vagy legalább Persányi megszólalhatna, ő tűnik a legnagyobb rácsszakértőnek volt állatkert-igazgatóként, hogy is kell a ketrecet humánusan és szakszerűen, hogy ha úgy tartja kedve, ugorhasson a majom a vízbe.)

Mert ugye, egyrészt valóban nívótlan és sunyi ez a bekerítősdi, érzi mindenki, de annyira pimf sunyiság, hogy hónapokig föl se tűnt, voltak, vannak nagyobbak bőven. Másrészről meg tényleg a szólásszabadság végzetes sérelme, a demokrácia halála kvázi, sőt nem is kvázi, ha 93 030 000 000 négyzetméterből nagyjából kétezren éppen nem lehet árpád-sávot lengetni, zsidópolitikus-tablókat készíteni, szarban-húgyban sátorozni, és a demokratikus államrend megdöntésére szervezkedni, illetve felhívni.

A korlátgyakorlatok lekötik a jó magyarokat, a nívós tornasport kedvelőinek tábora széles, hát még a nívótlané, nem kell annyira magasra tenni a lécet, úgy csak levernék, az meg kinek hiányzik.

Nem is annyira érdekes már, hogy az év első két napján teljesült a harminc évre tervezett költségvetési hiány (újabb szép siker, hajrá, fiskális politika!, hajrá, államháztartási reform!), és azt sem magyarázza el senki, miért nem megy az, hogy minden faluban legyen vasútvonal, kórház és negyvenfős önkormányzat, meg hogy nem lehet ingyenegészségügy, ingyenközlekedés, ingyenoktatás és huszonharmadik havi nyugdíj egyszerre, illetve lehet, de akkor mindegyik szar lesz, és öt éven belül meg úgyis összedől az egész hóbelevanc, ahogy van, indul a bakterház.

Akkor már inkább a népsport az egyszerűbb. Jut eszembe: amire ez a cikk megjelenik, kiderül, hogy a száguldó ciprióták elagyalták-e Várhidi kapitány csikócsapatát, és voltak-e biztató jelek. (Voltak.)