Igaza lehet, hiszen napi húsz tiltakozó demonstráció nem semmi. Mondott azonban a miniszter egy másik adatot is: a különféle rendezvényeken nem egészen tízezer ember vett részt. Ez átlagosan éppen öt fő/tüntetés. Hát ez sem kevésbé érdekes. És még egy szám: a biztosításban mintegy 25 ezer rendőr működött közre. Ami azt jelenti, hogy minden egyes rendezvényen két és félszer több rendfenntartó jelent meg, mint tiltakozó. A biztonság mindenekelőtt?

Petrétei minisztertől érdemes még valamit idézni: a gyülekezési szabadság maradéktalan érvényesülése száz nap alatt 250 millió forintba került. Egy osztással kiderül az is, hogy erre naponta két és fél milliót, tüntetőnként meg valamivel több mint 25 ezret költöttek. Természetesen közpénzből. Ez persze ócska demagógia, ráadásul közhely, hogy a demokrácia nem olcsó mulatság. Ha a számok helyesek, mégis elgondolkodtató mindez. Nem elsősorban financiális megfontolásokból persze, hanem az alkotmányos alapjogok ütközése okán.

Mintegy harminc tüntetőt igazoltattak a rendőrök a Kossuth téren hétfő délután – közölte az MTI. Ugyancsak egy hírügynökségi jelentésből tudjuk, hogy – a kormány politikája elleni tiltakozás gyanánt – tíz autóval forgalomlassító demonstrációt szerveztek a Budapest és Vác, meg a Dunakanyar többi települése közötti kapcsolatot biztosító 2/A úton. A szervezők kilátásba helyezték azt is, hogy ez utóbbi helyen hetente háromszor tüntetnek majd. Egyébként a félpályás útlezárás nem szokatlan nálunk: volt már ilyen, hasonló aktivitással – meg súlyos sérülésekkel járó balesettel. De láttunk a szólásszabadság köntösébe burkolózó belvárosi kempinget is, amikor „nemzeti vizeldévé” silányították az ország egyik emblematikus közterületét.

Akkor most nézzük azokat az alkotmányos alapjogokat. A Magyar Köztársaság területén mindenkit megillet a szabad mozgás joga. Meg az épített és a természetes környezet védelmével is biztosított legmagasabb szintű testi és lelki egészség joga. Meg a magánlakás védelmének joga. Meg az emberi méltóság joga. És a Magyar Köztársaság természetesen elismeri a békés gyülekezés jogát is. Ezek az alapjogok pedig időnként összeütközésbe kerülnek. Például a félpályás útlezárás a mozgás szabadságával, a hangos demonstráció a magánlakás védelmével, a „nemzeti vizelde” a legmagasabb szintű testi egészség és az emberi méltóság jogával tűnik nehezen összeegyeztethetőnek.

Ha akarom, az efféle összehasonlítás megint csak demagógia. És még inkább az, ha az elképesztő költségeket is felemlegetem. Másfelől tény, hogy a Kossuth teret néhány száz ember tette tönkre, s nekik tudható be, hogy a rendőrség máig megalapozottnak tartja a „vasfüggöny” fenntartását. Az sem vitatható, hogy a tíz autóval rendezett „útszéli” demonstrációval tízezreket büntetnek, miközben az akció célja egészen más. A kormány azonban ettől még nem fog meghátrálni, miközben sokan éppen a maroknyi tiltakozót kívánják a pokolba. Szóval a gyülekezési jog gyakorlása könnyen a viszályára fordulhat. Az pedig, ha egy országban átlagosan őt fő részvételével tartanak napi húsz demonstrációt, egyenesen az egész intézményt teszi nevetségessé.

Mégsem könnyű igazságot tenni. De talán nincs is abszolút igazság, s a jog sem ad minden helyzetre biztos fogódzót. Legfeljebb a józan ész segíthetne. Félő, hogy ebből van ma a legnagyobb hiány Magyarországon.