„Ha Írországot nem számítjuk, akkor a huszadik század utolsó két évtizedében a fejlett szociális piacgazdaságok és a liberális piacgazdaságok hajszálra azonos átlagos évi növekedést produkáltak: 1,8%-osat” – olvassuk a kilencven ország százezernyi tanárának és kutatójának tagságával büszkélkedő H-net honlapján.

Ezúttal az állam és a társadalmi szervezetek piaci beavatkozásának híveivel van dolgunk. Ide tartozik a cikkíró, Daniel Friel amerikai közgazdász, a buenos aires-i San Andrès egyetem tanára, továbbá Jonas Pontusson, a Princeton egyetem tanára, akinek Egyenlőtlenség és bőség: A szociális Európa szemben a liberális Amerikával című kötetét ismerteti Friel a H-neten.

Pontusson hatalmas statisztikai apparátussal tíz fejezeten át hasonlítja össze azokat az országokat, amelyekben a gazdaság működését döntő módon a piacra bízzák, és azokat, amelyekben ágazati, országos kollektív szerződések, vannak és nagy mértékű az állami újraelosztás.

Az eredmény cáfolja azt az elterjedt vélekedést, hogy a többé-kevésbé tisztán piaci gazdaságok jobb növekedési teljesítményt nyújtanak, mint azok, amelyekben piacszabályozó intézmények is jelentős szerephez jutnak. Nem igaz – állapítja meg a könyv szerzőjével egyetértésben a recenzens –, hogy az egyenlőség növekedésével csökken a gazdasági növekedés és megfordítva. Az sem igaz, hogy az intézményi beavatkozás magasabb munkanélküliséget eredményez. Általában pedig a tények cáfolják azt az álláspontot, hogy ahol nagyobb az újraelosztás, ott alacsonyabb a növekedés.

Pontusson elismeri ugyan hogy a bérszabályozás és a munkahelyek védelme, továbbá a jövedelmek állami átcsoportosítása fékezőleg hat a növekedésre, de nem abban az esetben, ha a skandináv modell szerint működtetik ezeket az intézményeket.

Ezen pedig azt kell érteni, hogy az állam ne a megélhetési támogatást tekintse fő feladatának, hanem a munkahelyteremtést és a képzést mozdítsa elő beavatkozásával.

Mindehhez Friel azt fűzi hozzá, hogy az ismert demográfiai változások miatt a szociális piacgazdaságok kiigazításokra kényszerülnek ugyan, de ez nem változtat a lényegen: szó sincs róla, hogy a tisztán liberális modellt választanák.