Az összecsapás legértékesebb játékosának (MVP) a Colts sztárirányítóját, Peyton Manninget választották meg, aki 247 passzolt yarddal és egy hatpontos gólt (touchdown) érő átadással zárta a sűrű esőben megrendezett összecsapást.

A látványos show-val felvezetett mérkőzés elején még semmi sem utalt arra, hogy az utóbbi években szinte mindig bajnokesélyesként emlegetett, ám a főcsoportküzdelmek során rendre elbukó Indianapolis felér a csúcsra. Rögtön a kezdőrúgást követően ugyanis az újonc Devin Hester 92 yardos visszafutással előnyhöz jutatta a Bearst (7-0), majd az eseménydús első negyedben hiába válaszolt szinte azonnal - Manning 52 yardos touchdown-passzával - a Colts, a chicagóiak egy remek futó-, majd egy szép passzjátékkal 14-6-ra növelték előnyüket.

A második 15 perctől nagyot változott a mérkőzés képe: a Manning vezette Indianapolis elsősorban rövid átadásokkal és jó futásokkal gyönyörű, hosszú támadásokat vezetett, ami egyrészt pontokban kamatozott (10-0-ra hozta a szakaszt a Colts), másrészt pedig érezhetően rengeteget kivett a liga legjobb védelmének tartott chicagói egységből, amely ezért a meccs előrehaladtával egyre többet hibázott. A második negyedről mindent elmond, hogy a  nagyon bizonytalanul játszó Grossman vezette Bears támadói a 15-ből alig négy percet töltöttek a pályán, értékelhető akció nélkül.

Míg a félidőben Prince szórakoztatta a közönséget - produkcióját stílusosan a Purple Rain (Bíbor eső) című számával zárva - a chicagói játékosok valószínűleg komoly fejmosást kaptak az öltözőben, ez azonban nem látszott meg a folytatásban. A szünetben 16-14-re vezető Inianapolis ott folytatta, ahol abbahagyta: szép támadásokkal uralta a játékot és gyűjtögette pontjait. A Bears hívei számára az egyetlen reményt az jelenthette, hogy a csapat védői a célterület előtt rendre megfogták az ellenfelüket, amely így csupán mezőnygólokkal (3 pontos találat) araszolt előre, azaz a játékrész hajrájára "csupán" 22-14-re vezetett. A periódust ráadásul egy - kissé szerencsés körülmények között született - chicagói mezőnygól zárta.

Az utolsó negyed így 22-17-ről indult, azaz elviekben még minden előfordulhatott volna, ám az addig is sokat hibázó Grossman a fontos pillanatokban eladta, vagy elejtette a labdát, s miután egyik hibáját touchdownnal bosszulta meg a Colts (29-17), úgy is biztosan győzött, hogy Manning ekkor már egyáltalán nem erőltette a passzokat.

A Colts ezzel 1971 után - akkor még Baltimore Coltsként - tudta újra elhódítani a liga legjobbjának járó Vince Lombardi trófeát. A csapat edzője, Tony Dungy az NFL történetének első színesbőrű bajnok trénere lett.

Super Bowl XLI: Indianapolis Colts-Chicago Bears 29-17 (6-14, 10-0, 6-3, 7-0)

(MTI)