Folyhat belháború, lehet zűrzavar, a banántermelők rettenthetetlenek. A kedvezményes uniós vám legyőzi bennük a félelmet a helyi viszonyoktól. A világ második legnagyobb szakososodott cége, a Cincinnatiban székelő Chiquita International - amely a Dole Food vállalkozással rivalizál - Elefántcsontparton létesített ültetvényt, hogy innen exportálja a banánt az Európai Unióba. A nemzetközi társaság évtizedek óta tevékenykedik olyan latin-amerikai országokban, mint Ecuador, Costa Rica és Panama, vagyis éppenséggel hozzászokhatott a nehézségekhez. Most úgy döntött, nem riad vissza a kiszemelt afrikai országokban dúló harcoktól sem.

Az ok igen egyszerű: a banánnal teli húszkilós ládákra egyébként kivetett 3,19 eurós vámot nem kell megfizetni, ha a gyümölcs Afrikából, valamely mai uniós tag egykori gyarmatáról érkezik. - Ez hozott minket ide - nyilatkozta a The Wall Street Journalnak David McLaughlin, a Chiquita egyik vezetője.

Az ügy ugyanakkor rávilágít arra is, hogy a nyáron kátyúba jutott nemzetközi kereskedelmi tárgyalások milyen hatással vannak, illetve sikerük esetén lehetnek ezen országok sorsára, s akár egyetlen termék forgalmára, árára. A dohai forduló befejezése megnehezítené az EU számára, hogy a banántermelőket kereskedelmi egyezmények révén megkülönböztesse egymástól. Másrészt, a banántermelés áttelepítése jól érzékelteti, hogy a fejlődő országok milyen éles versenyt vívnak egymással a külföldi befektetésekért. Az afrikai, karibi és csendes-óceáni térséggel évtizedek óta fennálló különleges uniós kapcsolatból fakad, hogy Brüsszel a nemrégiben bevezetett banánvám alól mentesítette ezeket az országokat, míg a latin-amerikaiakat nem. Az Egyesült Államok, Kolumbia és Panama támogatásával Ecuador eljárást indított az unió ellen a Világkereskedelmi Szervezetben (WTO), ért is el eredményt, de az egyeztetések évekig elhúzódhatnak.

Nem véletlen persze, hogy az EU-ért folyik a küzdelem. Az unió a világ legnagyobb banánpiaca, évente 4,6 millió tonna fogy a déligyümölcsből. Az import kétharmada Latin-Amerikából - Ecuadorból, Costa Ricából, Kolumbiából és Panamából - származik. Ezek az országok teljesen függővé váltak az európai kereslettől. S bár kivitelük növekedik, profitjuk és piaci részesedésük csökken. Igaz, a kivitel bővülése csupán 10 százalékos volt tavaly, miközben Elefántcsontpartról 27, más kedvezményezett területről pedig 20 százalékos.

A Chiquita vonzónak találja az olcsó munkaerőt is. Elefántcsontparton napi 3,5 dollárt fizet, míg Panamában 17-et, Costa Ricában pedig 15-öt. A vámkedvezmények, a rövidebb szállítási útvonalak miatt az afrikai banán már versenyképes a latin-amerikaival, annak ellenére, hogy a termesztés, a szüretelés és a csomagolás dobozonként 5,5 dollárba kerül Costa Ricában és 7 dollárba Elefántcsontparton.

Termelésének mindössze két százaléka származik jelenleg Afrikából, de a Chiquita további földvásárlásokat tervez. S kész más, politikailag nem éppen szilárd országokban is körülnézni, mint például Csád, Libéria, Angola, Ghána vagy Sierra Leone. Piaci elemzők viszont úgy vélik, hogy a Chiquita csupán rá akar ijeszteni a magasabb béreket követelő latin-amerikai munkásokra. Az elefántcsontparti befektetés egyelőre bevallottan is csak kísérlet, s McLaughlinnak 2008-ig kellene bizonyítania, hogy az afrikai banán valóban jó üzlet.

Betakarítás Panama fõ banántermelõ vidékén