Élet a transzzsíron innen és túl - Tilalom a gyorsbüféknek

New York után Los Angeles és Chicago következik. Az Egyesült Államok legnagyobb városaiban sorra hozzák a rendeleteket a transzzsírok, hidrogénezett növényi olajok vendéglátó-ipari használatának tilalmáról.


A legnagyobb gyorsbüféláncok a Kentucky Fried Chickentől a Starbuckson át a McDonald's-ig egymással vetélkedve száműzik konyháikból az egészségre károsnak minősített sütőolajokat. A politikusok gyűjtik a jó pontokat, a sajtó veri a habot, az amerikaiak pedig elégedetten dőlhetnek hátra hatalmas autóikban vagy a gigantikus plazmatévék előtt. És hízhatnak tovább.

Az USA már-már kórosan egészségmániás lakossága egy év alatt 63 milliárd dollárt költ kalóriaszegény, diétás élelmiszerekre, egymilliárdot a cigarettáról leszoktató termékekre és kurzusokra, 46 milliárdot táplálkozási és fitneszprogramokra, illetve sebészeti beavatkozásokra. Az egészségbiztosítók ezzel együtt évi több százmilliárd dolláros veszteséget kénytelenek elkönyvelni, mert az amerikaiak egyre kövérebbek, márpedig a kormányzati statisztika szerint a betegségek nagyjából 70 százaléka a túlsúlyra, az egészségtelen táplálkozásra és a mozgásszegény életmódra vezethető vissza.

A legújabb közellenségnek kikiáltott transzzsír néhány évtizeddel ezelőtt éppen az egészségre károsnak nyilvánított állati zsiradékokat szorította ki. A könnyű növényi (legtöbbször szója-) olajat viszont a tartósítás kedvéért hidrogénnel kezelik, amitől sűrűbb és könnyebben használható. Ám az így létrejövő mesterséges molekulák növelik a káros és csökkentik a hasznos koleszterin szintjét. A világon először Dániában tiltották be a használatukat, most Amerika mellett Kanada és Nagy-Britannia is hasonló lépéseket fontolgat.

A lépés azonban új problémákat szül: valamilyen zsiradékban mégiscsak sütni kell a szalmakrumplit, a sós ropit vagy a pattogatott kukoricát. Ha most a fogyasztó azt hiszi, hogy a transzzsírok száműzésével mérték nélkül zabálhatja kedvenc rágcsálnivalóját, akkor a táplálkozástudományi diadal könnyen a közegészségügy vereségébe fordulhat át. A tiltások - és a velük járó sajtókampányok - ideig-óráig eredményesek lehetnek, de ritkán szolgálnak végleges megoldással. New York 2002-ben minden, a köz által látogatott zárt helyen megtiltotta a dohányzást, a következő két évben 200 ezren szoktak le végleg a bagóról. Csakhogy az ijesztgetés egy idő után hatástalanná válik. Erről az orvosok tudnának mesélni: a tüdőrák kezdeti stádiumában megműtött páciensek egy része már két hónap elteltével vidáman dohányzik tovább, az első szívzavarokkal doktorhoz forduló túlsúlyos férfiak kilenctizede hiába hallja, hogy előbb-utóbb komoly, akár halálos betegségei lehetnek, nem hajlandó változtatni az életmódján.

Amerikában, ahol a munkáltatók általában közvetlenül fizetik alkalmazottaik egészségbiztosítását, sok cég pénzügyi ösztönző rendszert vezet be a helyes életmód érdekében. A vállalati büfékben egyre több helyen emelik fel az egészségtelen rágcsálnivaló árát, és a többletbevételből a zöldséget, gyümölcsöt támogatják. A kormány a helyes táplálkozásról kiadott tudományos útmutatóval siet a polgárok segítségére. A mezőgazdasági tárca által öszszeállított "élelmiszer-piramist" minden iskolásnak megtanítják - más kérdés, hogy ki mit tart be belőle.

A legrosszabb helyzetben a szegények vannak. Egyrészt ők törődnek legkevésbé az egészségükkel - se idejük, se pénzük a válogatásra. Másrészt pont nekik kerül szinte minden többe. Egy 2005-ös New York-i felmérés szerint a jómódú negyedekben nagy alapterületű (átlag 2400 négyzetméteres), széles választékot olcsón kínáló élelmiszer-áruházak a jellemzőek, míg az alacsony jövedelmű városrészekben a kisebb (átlagosan 706 négyzetméteres) boltok, ahol ugyanazoknak az árucikkeknek több mint a kétharmada drágább, az egészséges termékek palettája pedig sokkal szűkebb. Mégis sok helyi politikus a kis üzleteket védi, és a nagy áruházak betelepülése ellen van - mert ezt diktálja a változástól idegenkedő közhangulat. A Washington Post ennek kapcsán Adam Smith kétszáz évvel ezelőtti megállapítását idézte, miszerint a piaci versenynek és az azzal járó árszint-csökkenésnek a szegények a legnagyobb nyertesei - mert ők jövedelmük nagyobb részét költik lakásra és élelmiszerre, tehát fajlagosan többet spórolnak, ha ezek ára alacsony marad. Másrészt persze - legalábbis Amerikában - ők a gyorsbüfék törzsvendégei is, akik a transzzsírtól megszabadulva ezentúl remélhetőleg legalább egy árnyalattal egészségesebben fognak táplálkozni.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.