Három nap sok idő

Asszonykámmal támadt egy perverz gondolatunk: építsünk hozzá a házunkhoz egy szobát. Végre lesz egy kis izgalom az életünkben! Az előtervrajzra a falu építésügyi előadója rábólintott, mehetünk a tervezőhöz - mondta. De azt is mondta, hogy siessünk - megerősítve az Építési engedély új kézből című (január 19.) információban olvasottakat -, mert július 1-jétől kikerül a kezükből az engedélyeztetés, és akkor az idén már nem építkezünk, mert lelassul az ügyintézés. Elmentünk a tervezőhöz, aki az ingatlan tulajdonilap-másolatát és a térképmásolatot kérte. Nem probléma - gondoltam. Beutaztam a közeli város földhivatalába, ahol röpke háromnegyed órás várakozás után sorra is kerültem (négy tudatlan, hülye kérdésekkel teli, ügyfélnek titulált személy volt előttem, két ügyintéző ellenében). Kiderült, hogy a 2005. júniusi utcanévváltozás még mindig nincs bent a rendszerben, így nem egyeznek az adatok, de ez nem gond, majd a polgármesteri hivatalban adnak róla egy dokumentumot. A válasz már tavalyról ismerős volt, kölcsön- és pályázatügyben találkoztam a problémával. Természetesen a polgármesteri hivatalban már akkor is mondták, hogy ők megtették a szükséges lépéseket. De volt még egy probléma: a tulajdoni lapon az a lakcímem szerepelt, ahol ezen ingatlan megvásárlása előtt laktam. Az ügyintéző elém tolt egy papírost, amin kérelmezhetem a javítást. Ezt is eljátszottuk a beköltözés után. Most újból megpróbáljuk. Te jó ég, július 1-je után ez a hatóság fog engem megbüntetni, ha rosszalkodáson kap? Először miért nem a saját szemétdombján néz körül? Vagy ott ki néz körül?

Ettől kicsit megfájdult a fejem, így elindultam a patikába. Hatóanyagok nevei kavarogtak a fejemben. Az acetil-szalicilsav most vényköteles vagy sem? A gyógyszertári sor láttán már tudtam, hogy nyugtatóra is szükségem lesz. Most kérdezzem meg orvosomat és gyógyszerészemet vagy ne? Gondoltam egy merészet, és hazamentem. Alkoholos hidroxicsoportot tartalmazó gyógynövénykivonattal - lásd: Unicum (nem vényköteles szer, tb-támogatás viszont nulla százalék, közgyógyra sem megy, de benzinkútnál is kapható) - nyugtattam magam: mit elégedetlenkedsz, három nap alatt milyen sok mindent elintéztél! (Vagy mégsem?)

Öszterreicher Antal
Tát

 

Mikor privatizálják?

A Magyar Posta utolérhetetlen, legalábbis csomagküldési áraiban.

A minap majdnem az infarktust hozták rám, amikor egy Franciaországba visszáruzandó videokamerát kívántam feladni náluk. Előtte már kellően fel voltam háborodva a ténytől, hogy az Év videokamerája címmel díjazott terméket sajnos minden jóindulatú próbálkozásom ellenére, mint gyakorlatilag használhatatlant vissza kell küldenem (de ez egy másik történet), természetesen a saját költségemen és rizikómra, de nyilván értékbiztosítással.

A 2,3 kilogrammos csomagot a Magyar Posta 7500 forintért szállítaná el, az értékbiztosítás pedig 28000 forintba kerülne - közölték a postán, némi empátiával azért hozzátéve: sajnálják, de ez van, ugye nem vállalom a küldést ilyen áron?

Nagy nehezen magamhoz tértem (62 elmúltam), amiben főként az segített, hogy eszembe jutott, aki hozta idefelé a pakkot (mindössze 2300 forintért), talán vállalná visszafelé is.

Az interneten sikerült is megtalálni a céget, van magyarországi "leánya" is. Gyors telefon, kedves női hang közli, hogy természetesen magáncsomagokat is vállalnak, tokkal-vonóval 4360 forint, de ha a csomagfelvételt a lakásomhoz kérem, az további 1800 forint (természetesen bruttó). Átküld egy megrendelőt, azt kitöltve küldjem vissza, és a naponta fél négyig beérkező rendelésekre már másnap kimennek.

Az embernek ilyenkor óhatatlanul eszébe jutnak bizonyos kérdések:

Ennyire megbízhatatlan lenne az értékmegőrzés (a biztosított érték több mint 11 százaléka a biztosítási díj!)?

Mikor privatizálják már a Magyar Postát?

Major Ferenc
Érd

 

Nem kérdés!

Mintha egyenesen az én kérésemre írta volna meg Szőcs László a január 16-i Média oldalon megjelent (Hollandia elsőként vált meg az analóg sugárzástól) cikkét, mert nekem is szívügyem, hogy itthon is előrelépés történjék DVB-T (földi terjesztésű digitális sugárzás) ügyben.

Magyarország mindig is élen járt az új technikák bevezetésében - gondoljunk csak az MMS-re -, miért pont itt akadnánk el? A lemaradást könnyen be lehetne hozni, először is egy jó médiatörvény mielőbbi megalkotásával, amelynek a hiánya gátja a digitális földfelszíni sugárzás beindításának. A tavalyi frekvenciaosztáson hazánk nyolc multiplexengedélyt kapott, ami legalább 32-40 (!) új csatornát is jelenthetne.

Az emberek többsége, talán 80 százaléka is azt mondja, hogy ez drága lesz, nem kell neki, mert nem fogja tudni megfizetni. De mi lett volna, ha a '90-es években nem térünk át SECAM-ról PAL-rendszerre, vagy a régi URH-ról a sztereó minőségű FM-re? Gondoljunk csak bele, ha a minőséget vagy az adók számát tekintjük!

A DVB-T nem más, mint kiváló minőségű, ráadásul ingyenes új csatornák megjelenése az egész ország területén. Nem is beszélve arról, hogy a vételhez elég csupán egy pici botantenna. A plusz vevőkészülék ára kb. 20 ezer forinttól kezdődik, de ez az ár biztosan csökkenni fog. (Amikor beindult a műholdas digitális sugárzás, a vevőkészülékek ára 200 ezer forint körül mozgott, de ma már 15 ezerért is kapható.) Gondoljon bele mindenki, hogy mennyit fizet ki kábeltévére évente. A DVB-T egyszeri beruházási költsége is kisebb ennél az összegnél.

Miért kellene 2012-ig, az uniós határidő végső dátumáig várnunk a mostani analóg rendszer lekapcsolásával? Ha optimista vagyok, akkor már talán 2008 karácsonyán egy-két multiplexet meg is lehet tölteni új csatornákkal.

Vaskó Zsolt
Budapest

Elköltözött, de működik

 

A lap január 16-i számában érdekes írást olvastam az A38 hajó és a Godot kávéház és galéria születéséről, működéséről (A jó menedzser a kultúrát is eladja). Ennek kapcsán a cikk röviden foglalkozott a kortárs művészeti galériák nehéz helyzetével. Egy félmondatban említették az Éri Galériát, amit anyagi nehézségek miatt kényszerült tulajdonosa bezárni.

A cikk tartalmával teljes mértékben egyetértek. A kortárs művészethez elsősorban sok pénz és jó menedzser szükséges. Csak a félretájékoztatás elkerülése érdekében szeretném az érdeklődők tudomására hozni, hogy az Éri Galéria elköltözött ugyan a Madách Imre utcából, de ma is működik.

A 90-es évek második felében a Godot Galérián kívül négy hasonló várta a látogatókat a Madách Imre utca jobb oldalán, egymás mellett, összehangolt programokkal, kiállításmegnyitókkal. A galériák rövid idő alatt a kortárs művészet elismert fórumai lettek. Részvételük biztosított volt külföldi galériákban és művészeti vásárokon is, amennyiben megtalálták a szükséges anyagi támogatást. Rendszeresen jelentkeztek külföldi művészek munkáival is, pl. Sol Lewitt, Andy Warhol stb. A galériák hosszú távon terveztek késő esti nyitva tartást, utcai eseményeket, és ehhez a kerület polgármesterét is sikerült megnyerni. A helyiségeket bérlő tulajdonosok galériák utcájáról álmodoztak.

Ezzel egy időben a város budai oldalán is megindult a művészeti fejlesztés, és a szakmailag ugyan nem számottevő, de annál sokkal jobb kereskedői érzékkel megáldott galériás kivásároltatta a fejük fölül a helyiségeket (egyik sem nagyobb 30 négyzetméternél), majd olyan horribilis bérleti díjat állapított meg az új tulajdonos, hogy a galériák elmenekültek még az utca környékéről is.

Egy színfolttal biztosan szegényebb lett a város. Igaz, ettől még nem lett gazdagabb az a bizonyos budai utca. Érdemes volt?

Éri Gyöngyi
művészettörténész, az Éri Galéria tulajdonosa