A napokban szabad utat kaptak a tőzsdére a francia bajnokságban évek óta egyeduralkodó Olympique Lyonnais részvényei. A lyoni futballcsapat tulajdonosai 100 millió euró friss tőkére számítanak a nyilvános jegyzés eredményeként. A sportklubok azon törekvése, hogy tőkeszükségleteiket a tőzsdéről szerezzék be, mesze túlmutat azon a szokványos gyakorlaton, amelyben a sporteredmények mellett elégnek bizonyultak a szponzorok meggyőzéséhez a kissé kozmetikázott üzleti mérlegek és néhány szimpatikus, vállalható arc a klubtagok sorában. A tőzsde teljes átláthatóságot, stabil gazdasági eredményeket, jó jövedelmet ígérő üzleti tervet követel mindenkitől, aki a parkettre merészkedik, legyen az sportvállalkozás vagy multinacionális olajcég. Ennek ellenére egyre több híres fociklub vállalja a megmérettetést nemcsak a bajnokságban, hanem a pénzpiacon is.

A sort a 90-es években az angol klubok nyitották meg, amelyek jelentős tőkéhez jutottak így. Most a francia bajnokság éllovasa próbál szerencsét a párizsi tőzsdén, vállalva a piacon szigorúan megkövetelt nyíltságot. Az anyacég, az OL Groupe a foci mellett érdekelt az informatikában és mintegy húsz ipari és befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásban. A mintegy 300 millió euróra értékelt fociklubnál a most remélt plusz százmilliónak meg van már a helye: készek az új, 60 ezer személy befogadására képes stadion tervei, amelynek megvalósítására 200 és 250 millió euró közötti összeget szánt a klub, amely jelenleg 50 millió eurós saját vagyoneszköz felett rendelkezik, viszont nincs adóssága.

A sportlétesítmény mellett szabadidőközpont is szerepel az elképzelések között. A mintegy 70 hektáron megvalósítandó „OL Land” helyet ad majd két szállodának, 25 ezer négyzetméteres kereskedelmi központnak, irodáknak, szórakoztatóipari létesítményeknek. Ezekkel is számolva, mintegy 450 millió euróra rúg a beruházás értéke, amelyhez a tőzsdén kívül még további szakmai befektetőket keresnek. Az OL éves jegybevétele mintegy 22 millió euró, amely a mostaninál 50 százalékkal több helyet biztosító stadionnak köszönhetően várhatóan 40-50 millióra nőhet. A jobb helyekért magasabb árat lehet kérni, és a bevételekhez még egy névadó szponzor is hozzáadhat. A müncheni stadiont Allianz Arenának hívják, az Arsenalt sem zavarja, hogy pályáját Emirates Stadiumnak nevezik, az OL is vár egy olyan partnert, aki 50-150 millió eurót szán a „keresztapaságra” - hangoztatta az OL-t 1987 óta irányító Jean-Michel Aulas. Az OL Groupe mérlege az elmúlt évben 166 millió eurós forgalom mellett, 16 millió euró nettó nyereséget jelzett.

A mostani tőzsdei jegyzésen nem preferálnak egyetlen befektetői kört sem, így a klub jelenlegi támogatóit sem, kizárólag az alkalmazottak és a bérletesek élveznek majd némi előnyt a részvényelosztásnál. A társaság vezérkara természetesen opciós jogokat kap, ugyanakkor a játékosoknak hangsúlyozottan nem kínálnak hasonló lehetőséget. A határozott idejű játékos szerződések nem egyeztethetők össze a részvényopció gondolatával – indokolta Aulas a döntést.

Az OL tőzsdei bevezetésére mindazonáltal lehet, hogy nem a legjobb lélektani hangulatban került sor. Az aggályoskodók arra emlékeztetnek, hogy a sportszektor teljesítményét jelző Bloomberg index 2002. óta 38 százalékkal esett. Jean-Michel Aulas ettől függetlenül bizakodó, és emlékezete arra, hogy az OL bevételei az utóbbi két évben 32 százalékkal gyarapodtak, gondot okoz, hogy a befolyó összegek 43 százaléka a némileg bizonytalan televíziós közvetítési jogokhoz kapcsolódik. 23 százalék származik a játékos eladásokból és mintegy 13 százalékot hoz az egyéb tevékenység, így az utazási iroda, a saját tévécsatorna és az OL-logós termékek forgalmazása. Az OL vezérének eltökélt szándéka a spanyol és az angol klubok üzleti modelljének követése. A cél a tévétársaságoktól való túlzott függőség megszüntetése, amelynek útját ő is, akár csak a példának tekintett klubtulajdonosok, éttermek szállodák, bevásárló központok létesítésében látja.

Az elsőszámú példakép, a londoni tőzsdére 1991-ben bevezetett Manchester United épp a napokban hozta nyilvánosságra előző üzleti évének eredményeit. A klub üzemi nyeresége meghaladta a 75 millió eurót, forgalma pedig 251 millió eurót tett ki. Ez volt az első teljes mérleg azóta, hogy 2005-ben az amerikai Malcolm Glazer 1,2 milliárd euróért megvásárolta a klubot. Azóta az Old Trafford stadiont kibővítették, és névadóként megnyerték az AIG-t, ami 85,5 millió euróval gazdagította a klubot. Az új tulajdonos megjelenése azonban együtt járt a Manchester részvények tőzsdéről való kivonásával, és így történt ez az orosz Roman Abramovics tulajdonába került, másik patinás brit klub, a Chelsea esetében is. A következő a kivonulók sorában várhatóan a Liverpool lesz, amelynek felvásárlása küszöbön áll, és a vevő, a Dubai International Capital, az uralkodó család befektető cége, vélhetően nem kíván osztozni másokkal szerzeményén. Jelenleg egyébként nyolc klub részvényei forognak a londoni parketten, közöttük a legnagyobb a Liverpool.

A sportrészvények persze szokatlan kockázatokat is hordozhatnak a gyanútlan befektetőknek. A Juventus részvényesei jókorát buktak a tavalyi bundabotrányon, és a hétvégén az olasz focira mért újabb csapás, a szurkolók rendőrgyilkosságba torkollt összecsapása újra mélybe lökheti a híres klubok értékét.

Juninho: továbbra is fenn a Lyon!