Belgrád és a koszovói szerb kisebbség számára az orosz vétó (lett volna) az utolsó remény arra, hogy az albán többségű tartomány ne szakadjon ki végleg Szerbiából. Ezért a szerbek nem is voltak hajlandóak igazán tárgyalni - most, Martti Ahtisaari tervének elkészülése után pedig már késő.

Az ENSZ-megbízott február 12-re összehívta a szerbek és az albánok tárgyaló delegációját, és körülbelül március végéig adna időt nekik - arra, ami eddig teljesen reménytelen volt. Vagyis: a szerbek egyezzenek bele, hogy Koszovó (albán nevén: Kosova) független állam lesz, és kisebbségként kapcsolódjanak be az új ország vezetésébe. Az albánoknak pedig érdemi hatalom-megosztást kellene ajánlaniuk a szerb kisebbségnek, amely egyidejűleg Belgrádhoz is kötődne.

Szerbiának valóban túl kellene lépnie azon, hogy egyszerűen elutasítja Koszovó függetlenségét. - Ki kellene dolgozni szerb módosító javaslatokat az Ahtisaari-tervhez - mondja most már (későn, hiszen távozik hivatalából) Vuk Draskovics szerb külügymiiszter. Ezt azonban senki nem vállalja, hiszen akkor megvádolják, hogy belenyugszik Szerbia megcsonkításába. Ha viszont nincs érdemi szerb álláspont, akkor tényleg nincs miről alkudozni, és az albánok sem érzik úgy, hogy engedniük kellene. Ráadásul úgy tűnik, hogy a Nyugat után Macedónia és Montenegró is támogatja Kosova függetlenségét. Mindkét országban jelentős albán kisebbség él, amellyel a szláv többség kiegyezett. Ahtisaari terve megtiltja, hogy Kosovához újabb albán lakta területek csatlakozzanak, például Macedóniából.

Noha az újabb határváltoztatásokat a nagyhatalmak kizárják, már ma felmerült: mégis föl lehetne osztani Koszovót. A tartomány északi sávja, ahol viszonylagos szerb többség van, átkerülne Szerbiához, amelynek egy déli darabkája, az albán többségű Presevo-völgy cserébe Kosovához kerülne. A kosovai kormányfő azonban vasárnap ismét kategorikusan elutasította az ilyen alkudozást.

Az igazi nagy alku azonban Bosznia külön Szerb Köztársasága. - Ha Koszovó kiválhatott Szerbiából, akkor a boszniai szerb terület miért ne szakadhatna ki az amúgy is névleges Boszniából, és miért ne olvadhatna bele Szerbiába? - kérdezik az ottaniak, a formális logika szerint jogosan. Bosznia ugyanolyan nemzetközi gyámság alatt van, mint Koszovó. A muzulmán és a horvát országrész talán nem is nagyon tiltakozna a szerbek távozása ellen. (Bár az utóbbi időben a boszniai szerbek sem vágynak olyan nagyon a zavaros Szerbiába.) 

A leges-legnagyobb alku azonban az: mit kap Oroszország cserébe azért, hogy "engedi" Koszovó függetlenségét? Vajon a Nyugat cserébe tényleg nem fog még nagyobb befolyásra törekedni Közép-Ázsiában és a Kaukázusban? Kosováért Grúziát és esetleg Ukrajnát?! Vagy talán még többet: a Grúziában és Moldovában lévő, orosz többségű területek "átszakadása" Oroszországhoz?!

Találgatások ide vagy oda - és bár meglepetéseket a Balkánon sosem lehet kizárni -, a legvalószínűbb az, hogy a nagy osztozkodás Koszovó után megáll. A folytatása nagyon kockázatos volna ugyanis.   

Koszovó függetlenségének terve