Mindegy mennyi, csak sok hüvelyk legyen!
Vagyis a papírforma-eredmény az amerikaifutballban átlagosnak mondható 28:21. A Super Bowl azonban nem véletlenül az év amerikai tévés eseménye. Mindig kiszámíthatatlan, mindig érdekes, s a végső győztest illetően csak egyvalamit lehet biztosra venni: a tévégyártók és az elektronikai boltok jól járnak.
Az idén nagyjából két és fél millió amerikai család cserélte le a tévéjét, hogy minél nagyobb képernyőn, és lehetőleg nagy felbontásban élvezhesse a meccset. Segített, hogy a döntőbe jutottak a Medvék - Chicago és környéke az USA harmadik legnagyobb piaca. A Csődöröknél játszik viszont Payton Manning, aki amellett, hogy remek irányító, az utóbbi időben egy sor tévéreklámban is felbukkant. A nézők "ismerős arcnak" érzik, és kíváncsiak rá, végre sikerül-e begyűjtenie az elvben régóta kijáró bajnoki aranygyűrűt.
A boltosok szerint az emberek gyakran meg sem kérdezik, melyik tévé mennyibe kerül. Abból indulnak ki, hogy a lapos képernyő átmérője a lehető legtöbb hüvelyk legyen. Egy szerény, 107 centis plazmatévé azonnali beszereléssel, kábellal, állvánnyal, hangrendszerrel és a nagyfelbontású csatornák első havi előfizetésével megúszható 2000 dollárból. Ugyanez 127 centis átmérővel a csúcsminőséget képviselő Bang & Olufsentől már tízszer ennyibe kerül, ám akinek mindegy, mennyit költ, az 150 ezer dollárért (30 millió forintért) 203 centis óriást is vehet magának. Az árak egy év alatt 20-30 százalékkal estek, úgyhogy Amerika az idén minden eddiginél nagyobb tévén nézi a tojásfutballt.
Aki ezt netán őrültségnek tartja, gondoljon bele, hogy ennyi pénzért évekig szolgáló, remek tévé kapható. Viszont aki az internetes árverésen tízezer dollárért vesz jegyet a meccsre, az később legfeljebb azzal dicsekedhet, hogy ott volt Miamiban a Super Bowlon. A luxuspáholyokat leszámítva csak kétfajta jegyet hoztak forgalomba. Az egyik hivatalosan 600, a másik 700 dollárba kerül - ám Floridában nemrégiben eltörölték azt a törvénycikkelyt, amely azt szabályozta, hogy maximum hányszoros felárral lehet továbbadni egy-egy sportrendezvény vagy koncert jegyeit. Így aztán a határ a csillagos ég - illetve a piaci kereslet. Az átlagos jegyet 4400-4500 dollárért vette meg a gazdája, és ehhez általában hozzá kell számítani a repülőjegyet, a szállodát, a szintén "uzsoraáron" adott ételt-italt, és a "kötelező" emléktárgyakat. Vagyis egy házaspár könnyedén otthagyhatja Miamiban egy új autó árát vagy egy szerényebb családi ház hitel előtti önrészét.
A Super Bowlt Amerikában az idén a CBS közvetíti, és a csatorna minden eddiginél többet, félpercenként 2,6 millió dollárt - körülbelül félmilliárd forintot - számít fel a hirdetésekért. A 47 perces reklámidőt maradéktalanul eladták, pedig volt, akinek a megrendelését el is utasították; például azét a férfiét, aki a szünetben a tévében akarta megkérni barátnője kezét. Amiből egyrészt következik, hogy a hölgy a várhatóan mintegy 100 millió tévénéző között lesz, másrészt gazdag barátjának annyira azért nem fontos, hogy akár egy percet is mulasszon miatta a meccsből. (Kiszámolták, hogy ha mindenki a szünetben megy vécére, a tartályokból annyi víz fog lefolyni, amennyi a Niagara-vízesésen 39 perc alatt.)
Végül az esélyekre visszatérve: a Chicago esetleg a védelmével okozhat meglepetést. A megkérdőjelezett tehetségű irányító, Rex Grossman helyett a Medvékhez méltó termetű, ám villámgyors bekkek hozhatják rá a frászt az indianapolisiakra. Gól nélkül azonban elég nehéz nyerni, úgyhogy a mérleg Manning és társai felé billen.
