Martti Ahtisaari, az ENSZ különmegbízottja tegnap Belgrádban átadta Szerbia elnökének a Koszovó jövőjéről készült "papírt". Borisz Tadics fel sem lapozta a hatvanoldalas dokumentumot, hiszen a friss szerb alkotmány szerint semmiképpen nem fogadhatja el. A papír, ügyet sem vetve a szerb alkotmány vonatkozó cikkelyére, kimondja ugyanis: Koszovó nem kerül vissza Szerbia fennhatósága alá. Ez ugyan már régóta el van döntve, ám Belgrád reménykedik: legalább névlegesen, átmeneti időre, bárhogy, csak el ne vesszen végleg a "szerbség bölcsője".

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé kerülő Ahtisaari-terv nem mondja ki, hogy az albánul Kosova Köztársaság nevű új, független állam létrejön: de kimond mindent, ami ezzel jár. Kosova beléphet az ENSZ-be, más nemzetközi szervezetekbe, lesz (amúgy már van) zászlaja, himnusza, önálló kormányzata, 2500 fős hadserege, egyszóval: szuverenitása. Bárki elismerheti Kosovát független államnak - igaz, Belgrád azzal fenyeget, hogy ezen országokkal megszakítja majd a diplomáciai kapcsolatot.

Noha Ahtisaari "tervezetnek" és "kompromisszumnak" nevezte a papírt, nyilvánvaló: a szerb és a koszovói albán álláspont kibékíthetetlen. Az utóbbiak Pristinában kapták meg, szintén tegnap a papírt, s várhatóan elfogadják, hogy csak kemény megkötésekkel lesz szuverén államuk. Az ENSZ nagy hatalmú politikai gyámot állít Kosova élére (ahogy Boszniában is van), a NATO katonailag, az EU jogilag és rendőrileg is felügyeli majd az államot. Az úgynevezett Nemzetközi Kormányzó Csoport nevében a gyámot az Európai Unió nevezi ki az ENSZ BT nevében, ő lesz a Nemzetközi Polgári Képviselő.

Kosova nem egyesülhet Albániával (egyelőre nem is akar), a megmaradt szerb kisebbség viszont teljes körű területi autonómiát kap, és lényegében Belgrád fennhatósága alatt is marad (kettős állampolgárság és más különleges kapcsolat révén is). Kosova belül erősen decentralizált állam lesz, a szerb többségű településeken szerb lesz a közigazgatás, a rendőrség és az igazságszolgáltatás is. A néhány vegyes területen a külföldi gyámok próbálnak valamilyen együttélést kikényszeríteni.

A "szerb Trianon" következtében, nagyhatalmi döntés alapján Szerbia területének 15 százalékát veszti el (1912-ben szerezte meg Koszovót). A tartomány ma már kétmillió albán lakosa soha nem fogadta el igazán a Szerbiához tartozást, Belgrád többször vérbe fojtott albán felkeléseket. Legutóbb 1998-ban, mire 1999-ben a NATO "kibombázta" Szlobodan Milosevics néhai szerb diktátor csapatait a tartományból. Azóta nemzetközi politikai és katonai felügyelet van, magyar részvétellel is.

Egyelőre nem világos, hogy az új állam valóban életképes lesz-e, hiszen gazdasága gyakorlatilag nincs. Nem tudni pontosan, a megcsonkított Szerbia - ahol most éppen viszonylag demokratikus kormánykoalíciót próbál alakítani - hogyan reagál a veszteség kinyilvánítására. Belgrád azt reméli, Moszkva a BT-ben megvétózza a papírt. Ez nem valószínű: Oroszország névleg Szerbia nagy szövetségese, valójában azonban az albán kiválást arra akarja kihasználni, hogy elfogadtassa az orosz kisebbség kiválását Moldovából vagy Grúziából például. Vagy "cserébe" lefékezze a nyugati befolyás terjeszkedését a volt szovjet térségben.

Kosova hivatalos létrejöttével igazából először alkotnak új államot Európában csaknem száz év óta: az eddigi új államok szétbomlásokból jöttek létre, az adott határok mentén. Szerbia és Kosova új határa azonban abszolút új határ lesz. A szerbek szerint ez kinyithatja Pandóra szelencéjét, és a Baszkföldtől Kanadáig akár két tucat kisebbség követelhet magának saját államiságot.

Magyar szempontból a helyzet ellentmondásos. Egyfelől a sértett Szerbiában tovább nehezedhet a délvidéki magyar kisebbség helyzete (Koszovóból újabb néhány tízezer szerb települhet a Vajdaságba). Másfelől a kosovai szerbeknek nyújtott hatalmas autonómia és nemzetközi védelem új mintát és mércét állíthat a nemzeti kisebbségek jogaiban, ami fontos magyar hivatkozási alap lehet. Románia például, a Székelyföldre sandítva, ellenzi is a koszovói albánok törekvéseit (holott a Székelyföld elszakadása földrajzi és logikai képtelenség, ám a széles autonómia nagyon is jogos igény).

Kosova hivatalos "államosodása" még több hónapig eltarthat. Ahtisaari adott ugyan még egy utolsó tárgyalási esélyt a szerbeknek és az albánoknak, ám nem valószínű, bármelyikük élni akarna vele. Az albánoknak a függetlenség a lényeg, nincs miről tovább tárgyalniuk. A szerbek talán könynyebben beletörődnek, ha azzal "vigasztalhatják" magukat, hogy ők nem egyeztek bele semmibe, a nagyhatalmak igazságtalan diktátuma csonkította meg országukat.