Kegyetlenül büntet a világháló
A Time szerint tavaly az internetre tartalmat feltevő átlagpolgár volt az év embere. "Te" - válaszolt a magazin arra a kérdésre, hogy ki volt a legnagyobb hatással 2006-ban a világ alakulására. Novemberben a törvényhozási választás egyik korszakos eseménye volt George Allen bukása. A virginiai republikánus szenátor egy nyilvános gyűlésen "makákónak" nevezte azt az indiai fiatalembert, aki a Demokrata Párt megbízásából minden beszédét videóra vette. Ezt is. A YouTube videotárra feltett felvétel egy nap alatt elvágta a korábban elnökesélyesnek számító politikus jövőjét. Végül sziklaszilárdnak hitt szenátori posztját is elbukta.
Az új média könyörtelen, és azonnal kihasználja, sőt, óriásira nagyítja a jelöltek hibáit. Igaz, a politikusok is gondoskodnak témáról. E héten például John Biden, aki alighanem világrekordot döntött bukásból: szerdán jelentette be elnökjelöltségét, és még aznap este keresztet is vethetett a reményeire. A demokrata párti szenátor azt találta mondani vetélytársáról, Barack Obamáról, hogy "ő az első, a főáramba tartozó afroamerikai, aki jól fogalmaz, okos, tiszta és jóképű". A jelzők közül főleg a "tiszta" váltott ki felhördülést, mintha bizony a többi fekete politikus nem zuhanyozna. Biden, aki szerdán egy sor előre lekötött tévéműsorban a programjáról akart beszélni, egyből defenzívába szorult. Hiába mondta, hogy a "tisztával" csak arra akart utalni: Obama friss, hátrányos múlt nélküli politikus.
A YouTube a politikai tömegkampány kiváló eszköze, ahol ráadásul nem feltétlenül derül ki, honnan érkezik a tartalom. Tehát olyasmit is fel lehet tenni, amit valamelyik jelölt arccal nem szívesen vállalna. A lehetőségeket a profik is gyorsan felismerték. Robert Greenwald dokumentumfilmes már dolgozik például a John McCain republikánus szenátor egy-egy témában egymással szöges ellentétben álló kijelentéseit két percbe sűrítő klipen. Az alapanyagot egy hét alatt gyűjtötte össze az internetről. Már fent vannak az Obamát, Rudy Giuliani volt New York-i polgármestert, Edwardsot, Hillary Clintont és Mitt Romney korábbi massachusettsi kormányzót támadó videók.
Romneyt egy 1994-es beszédének liberális nézeteket tükröző mondatainak kipécéző felvétellel próbálják lejáratni. A terhességmegszakítást támogató véleménye aligha tetszik majd a Republikánus Párt jelöltállításában kulcsszerepet játszó vallásos konzervatívoknak. Ehhez képest még jól járt a "szépfiú" John Edwards, aki egy szkeccsben két percen át fésülgeti a haját, miközben Julie Andrews előadásában szól az I Feel Pretty (Csinosnak érzem magam) című sláger a West Side Storyból.
Már vannak cégek, amelyek az internetes politikai kampányra szakosodtak. A Blackrock Associates alapítója, Brent Blackaby azt mondta a The Los Angeles Timesnak, hogy a stratégiák egy része a láncreakcióra számít. Az eredeti címzettek az "ütős" klipeket továbbküldik rokonaiknak, barátaiknak és ismerőseiknek, az üzenet egy nap alatt százezrekhez jut el - miközben a főszereplő esetleg nem is tud róla, így nem védekezhet a támadás ellen. A korábbi, ellentmondásos kijelentéseiket utólag a jelöltek fejére olvasó videókról David Doak demokrata párti kampányszakember azt mondta, minden politikus igyekszik "lefátyolozni" az igazságot, de a videók felnyitják a választók szemét.
A közvélemény egyelőre lubickol az új hullámban. A látóhatáron azonban sötét fellegek gyülekeznek. A 2005-ben alapított YouTube-ot tavaly 1,76 milliárd dollárért megvette a Google, amely nyilván jövedelmezővé akarja tenni a befektetést. A kommercializálódás nyomában pedig ott jár a politikai érdek és manipuláció. Ugyanakkor a drága és nehézkes hagyományos médiát fillérekért kikerülő új lehetőség demokratizálja a politikát: az emberek kamerákkal járnak a nagygyűlésekre, s ha valami tetszik - vagy nem tetszik -, azonnal felteszik a világhálóra.
